Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Kapros Márta: Főkötők és fökőtőhasználat a Karancs vidékén

viselt fellépésein a székesfővárosban. Nem csoda, ha megakadt rajtuk az ún. magyaros stílust követő fotóművészek, a falu világa iránt érdeklődő amatőr fényképészek szeme, s szívesen csatlakoztak egy-egy Karancs vidékére szervezett túrához, hogy a helyszínen készítsenek felvételeket. Ezek közül több napvilágot látott képes hetilapokban. Például a Pesti Napló 1929. július 28-i számának címlapján a karancssági Jekkel Rozi és Demény Mari látható slingelt főkötőben „Menyecskék a búzában" címmel, Balogh Rudolf felvételén.

4 A Nógrádi Hírlap a 30-as években ilyen főkötőt viselő menyecskét ábrázoló rajzos reklámmal népszerűsített egy állattápszert. Visszatérve a tudományos forrásokhoz, már a 19. század közepéről rendelkezünk adalékokkal Reguly Antal révén, akinek palóc kutatóútja a Karancs vidékén is keresztül vezetett. A viseletre vonatkozó összegzésén túl, antropológiai méréseihez kapcsolt sommás megjegyzései az egyes személyek ruházatáról, tartalmaznak adatokat a fokotokról.

5 Pintér Sándor életrajza ismeretében bizton állíthatjuk, hogy belülről ismerte ennek a vidéknek a népéletét. 1880-ban közreadott népismertető munkájában azonban a menyecskék főkötőjérői mindössze annyit jegyzett meg, hogy „arán vagy üst csipkés" díszítésű.

6 Kevéssel utána Findura Imre ugyanezt tartja jellemzőnek általában a palócokra, de feltűnik neki, hogy a főkötőknek „néhol eredeti alakja van", s elsőként Ludány községet említi példaként.

7 Pápai Károly 1890-ben Lapujtőn és Somosújfaluban (Somoskőújfalu) végzett kutatása során néprajzi megfigyelésein túl igyekezett a korábbi időszak gyakorlatára vonatkozó visszaemlékezésekből is meríteni. A viselet leírásánál kellő figyelmet szentelt az asszonyok fejviseletének.

8 Szintén számunkra fontos részletekről kapunk információkat Nyáry Alberttől Piliny községből,

9 aki az egyes főkötőfélék ismertetése mellett arra is kitér, milyen alkalomra viselték azokat. Ugyanerre az időszakra esnek Farkas Pál kutatásai a Borovszky-féle megyemonográfiához. Ennek népéletről írott fejezetében rávilágít a nógrádi menyecskefőkötők formai változatosságára, s az általa megállapított típusokból négy éppen területünkről való.

10 Mindhárom utóbbi szerző szót ejt a főkötőkészítőkről is. Újabb ide vonatkozó információkat nemigen találunk Malonyay palóc kötetében, a munkatársként közreműködő Farkas Pál ismereteire támaszkodott.

11 Fontos azonban, hogy az 1890-es évektől már főkötős menyecskéket ábrázoló rajzokat, fényképeket is közölnek publikációk erről a vidékről.

12 A két világháború közötti időszakból Kerékgyártó Adriennek a magyar női haj- és fejviseletről írott átfogó munkája említendő. Témánkhoz azonban új adatokkal kevéssé szolgál, noha nyilvánvaló, hogy mindent tudott róla, amit a szakirodalomból tudni lehe4 MÁTHÉ 1978. 5 REGULY 1994: 162-165. Az általunk vizsgált vidékről pontosan lokalizálható megfigyelést közöl Lapujtőről (Karancslapujtő) és Liptagergéről (Egyházasgerge). (REGULY 1994: 71, 99, 162) 6 PINTÉR 1880: 75. 7 FINDURA 1885: 196. 8 PÁPAI 1891:237. 9 NYÁRY 1909: 130. 10 FARKAS 1911: 146-147. 11 MALONYAY 1922: 100, 145, 146. 12 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország VI. kötetének (Budapest 1900) 183, 187, 191. oldal táblái; PÁPAI 1891: 236; NYÁRY 1909: 131, 140; FARKAS 1911: 150; MALONYAY 1922: 136., 137. (a megadott felírat téves!), 150., 167. kép. 12