Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Praznovszky Mihály: Motívumok Mikszáth Kálmán 1848-as képéhez

történelem még nem melegedett át. " A távlat, „a mesés köd" kell ahhoz, hogy tisztán látni lehessen az egészet. A még élő kortársak, az aktualizálni akaró politika, a 48 eszményeit sajátságosan felfogó politikai közgondolkodás továbbra is jelentősen eltorzítja 1848 igazi, valós jelentőségét, kérdéseit. Súlyos gondolatának igazsága végigvonul a magyar történelmen: „Semmit sem szabad látni a forradalomból, hogy egészen látható legyen. "

{27) A Petőfi- és a Kossuth-kultusz jelenléte Mikszáth Petőfi-kultusza minden bizonnyal a már említett Selmecbányái diákévek hatása alatt keletkezett. Ugyanannak az evangélikus líceumnak volt a hallgatója, amelynek két évtizeddel korábban Petőfi. Még éltek azok a személyek, akik köré egy fajta Petőfi legendakör szövődött. Mikszáth őket szerepeltette írásában, Shuhajda tanár urat és leányát, Mariskát, akibe reménytelenül szerelmes volt a költő - legalábbis a legenda szerint, hiszen valójában Suhajda tanár úr élete végéig agglegény maradt, s gyermeke sem volt. Feltűnik nála a Petőfinek szállást adó Szurina János kamarai hajdú, aki sehogysem értette miért tartják olyan nagyra hajdani kosztos diákját ? „ Verseket írt? Hát olyan nagy dolog ez, amiről érdemes annyit beszélni? Azt tette volna, amit egyszer ő tett huszár korában, hogy húsz ember közül szabadította ki a főhadnagyát. Az volt az igazi virtus. "

(28) Mikszáth írói periódusának ebben a szakaszában figyel fel a Petőfi-jelenségre. Látja, hogy olyan irodalmi kultusz kezd kibontakozni, amelynek nagyon kevés köze van és lesz magához az irodalomhoz és a költőhöz. Kezdetben csak apró adalékokat közöl, ezzel is gazdagítva a Petőfi-gyűjteményt. Mint szerkesztő, ő is közreadta a hírt Petőfi szülőházának megvásárlási szándékáról, ír az új Petőfi díszkiadásról, hiányolva bizonyos kimaradt Petőfi verseket, sőt egyet ő maga is közread, s ez valóban ismeretlen volt a Petőfi filológa szerint.

(20) Majd pár év múlva őt sem hagyja érintetlenül a Petőfi-keresés első nagy botránya a Manasses ügy. Kezdettől fogva tudja, hogy egy szélhámos szédíti a nemzetet. Közöl is tehát egy „hiteles" Petőfi levelet, amelyet a költő a Budapesti Napilap szerkesztőségébe címzett Szibériából. Ebben a levélben tudatja a költő, hogy él, köszöni, jól van, tűrhetően beszél oroszul, s már nem akar visszajönni. „Itt általánosan tisztelt költő vagyok" - írja tovább. Nincs más hátra, fűzi hozzá Mikszáth, Petőfi meghalt a magyarok számára. így jó lesz nekünk nemzeti költőnek, Prém József is.

(30> S a kisebb adalékok sora még folytatható s egyre nyilvánvalóbb, Mikszáth 48-as képéhez Petőfi éppúgy szervesen hozzátartozott, mint szülőfalujának jó szándékú honvéd-Háryja. Olvashatunk történeteket a Petőfi legendárium újabb és újabb eseteiről, hiszen az is nyilvánvaló volt, hogy Petőfivel kapcsolatban mindenkinek van legalább egy hiteles története.

(31> De az igazán fontos esemény számára az első nagy Petőfi szobor, a budapesti emlékmű felavatása volt.

<32) Több írásában is említi ezt, de valójában a szoboravatásról írt riporteri hangú beszámolója fogalmazza meg először a kisajátított Petőfi-kultusszal szembeni ellenérzéseit. S szinte láttatja velünk a majdani jeles évfordulós ünnepek mindenkori politikai motivációi valóságát is, amelyek aztán teljesen eltakarják a közönség elől a költő hiteles alakját. Ebben az írásában egyrészt megfogalmazza véleményét Petőfiről, aki mellett szerinte minden földi nagyság eltörpül s ő maga lesz az örökkévalóság. „Nyarat évente csak egyet ád az isten, Petőfit egyet ezer évre adott" - fogalmazza meg a minősítését, s hozzáfűzi immár a kultikus beállítódás szubjektív megállapítását: „Ha száz lelkünk volna, mindenikkel külön szeretnénk. " Ám ennél sokkal fontosabb annak az igazságnak a kimondása, amely a hivatalos, a politika által, a legitimizációs szándék által vezérelt ünnep talmi külsőségei és az eredeti szándék ellentmondása láttán fogalmazódott meg benne. „Ti nem az örökséget becsülitek meg, amit hagyott. Ti -115-