Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Praznovszky Mihály: Motívumok Mikszáth Kálmán 1848-as képéhez

csak tort ültök, lakomát csaptok, mert az nektek jólesik. " Úgy véli, Petőfi személyisége, egyénisége és költészetének lényege ellen szól az a hamis, túlcifrázott, külsőségeiben agyon díszített ünnepség, amely most zajlik. Vajon mit szólna Petőfi mindehhez, ha most hirtelen betoppanna Szibériából - kérdezi, azaz szembesít újra csak 48-at korával. A válasz éppúgy elítélő, mint a más esetekben: Petőfi tiltakozna mindezek ellen s csak azt mondhatná: „Akasszatok inkább egy ócska tarisznyát a nyakamba. Az az igaz!"

{3i) Tisztánlátása a mind erőteljesebben kibontakozó Kossuth-kultusz esetében még lényegibbnek tűnik. Természetesen szívesen alkalmazza a sajtóból immáron véglegessé váló megállapításokat „ő a nemzet szívébe van zárva mindörökké ...az öreg száműzött ...a fáradt oroszlán". Vagy más helyütt, még 1874-ben a kinyilatkoztatás erejével szinte „Kossuthot szeretni annyi, minta hazát szeretni - ez ő szíve a hazáéval van összeforrva. "

(34) Valójában azonban érzi, hogy Kossuth egyre inkább elszakad a reális magyar és európai politikától. Szerepe és személyisége inkább lehet a kultikus tisztelete tárgya, mintsem a valóságos helyzetmegítélésre alkalmas és követendő politikus egyénisége. 1878-ban Kossuthnak a keleti politikáról írott leveléhez fűzött megjegyzése szerint Kossuth gondolatainak „sok köze van a fantáziának és pesszimisztikus világnézetnek - de nincs köze a valósághoz. " S így Kossuth most már valóban nem más, minta „nemzet legmeseszerübb legendáinak élő alakja. "

(3S) A Szegedi Naplóban 1880-ban már ennyi érzelem sincs benne. Kossuth frissen megjelent művét, az Irataim az emigrációból első kötetét bemutatva így írt, bár ez nagy könyv esemény, de mégis hiányérzetet támaszt az olvasóban, mert „amint olvassuk a nagy hazafi gyönyörű sorait, mindinkább közeledünk szívéhez, mindinkább távolodunk a politikájától. " S ez a politika immár végleg a múlté: „nem lehet az program többé a jövőre nézve, hanem mindössze egy szomorú tanulság a múltból. "

(36) Mikszáth 48-as motivációinak továbbélése 1882 után Életművének bármely további részét tekintjük át, nyilvánvalóvá válik, hogy ugyan nem egyforma súllyal, de ez az eszmekör Mikszáthot elkíséri élete végéig. Vissza-visszatér a Petőfi kérdéséhez, hiszen a Petőfi keresők buzgalma sohasem csökkent a kétes értékű kutatás hevülete nem csökkent. Joggal írta le 1885-ben: „Mert vegyük fel, hogy semmit se hoznak haza: az akkor fiaskó. Vegyük föl, hogy nem Petőfit hozzák haza Petőfinek: ez akkor botrány. S végre vegyük fól, hogy magát Petőfit hozzák haza, de akad-e olyan magyar ember, aki azt elhiszi nekik?"^

7) 1898-ben már kevésbé ironikus, amikor ezt kérdezi, mi lenne Petőfiből most, ha élne? (Ekkor foglalkoztatja a feltámadó Zrínyi problematika is). Mi más lenne, mint képviselő, válaszolja meg kérdését. Mert „mi más lehet itt az ember? A jó időben megválasztották volna, s most a rossz időben megbuktatták volna. "

(38) Prózai műveiben is végig kíséri őt ez a téma. Érdekes módon igazán meghatározó erejű műve nem született, amely ebben a korban játszódik, inkább vitte hőseit a Rákóczi szabadságharc megpróbáltatásai közé. Lehet, hogy hű akart maradni idézett mondásához és még túl sok minden látszott a forradalomból ahhoz, hogy az ne befolyásolná meseszövését. A Nemzetes uraimékbân egy fejezetet kap a forradalom, A Huszár a teknőben egy szellemes anekdota inkább, melyekhez keretet a forradalom ad. A Szent Péter esernyőjében Gregorics Pál esernyője alapvető szerepét a forradalomban kapja, kifúrt nyelében viszi a titkos iratokat a szomorú sorsú hős. A Chorin császári biztos magyarságunk egyik negatív jellemének a gyávaságból árulóvá válásának adja találó példázatát. A titokzatos fekete láda nem más mint egy közismert európai mese motívum, részben 48-ba helyezése. Az Egy éj az Arany Bogárban teljes egészében a forradalom adja a hátteret, de valójában ez is egy vándoranekdota, egy szerelmi história történel-116-