Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: A nyúllá változott jáger esete – avagy Mikszáth a jubileumáról

Mikszáth Kálmán Jókai Mór szobrát mintázza Példaértékű az elemző Mikszáth megközelítési módja, amikor sorraveszi s értékeli a Jókai-kultusz mozzanatait. Rávilágít arra, hogy már a jubileumi ünnepség megszületésének eszméjében is nagyobb szerepe volt a Jókai ért közéleti méltánytalanságnak (képviselői mandátumával kapcsolatban), mint írói életművének, majd a kultusztörténések egyre irányíthatatlanabbnak tűnő sodró önmozgását ragadja meg: „Nincs az a rőzseasztag a világon, mely olyan gyorsan tüzet fogott, mint a Jókai mellé hangolt közvélemény. Óriási dimenziókban indult meg legottan a terv megvalósítása. Bizottságok, rendezőségek alakultak. Kigondolok, előkészítők, végrehajtók... Sok okos ember lassan mozdul, mert sokat tud, sokat beszél - keveset cselekedhetik; mindamellett elkészül egy programmal, melyben sok lélekemelő tartalom és sok külső cifraság van... Az egész ország Jókai-lázban nyüzsgött-mozgott... Más népek is ünnepik íróikat virággal, ódával, szeretettel járulnak eléjük olvasóik ... de ez a mienk mindent felülmúl, a magyarok megálmodtatják királynak." Jókai teljes egészében azonosult a rá osztott írófejedelem szereppel, élvezete a játékot, s mint ilyen bizony rá is játszott: „...neki az ünneplés az elementuma. Más ember is szereti talán mert céljai előmozdítására szolgál, szereti úgy, mint a gyógyvizet a következményei miatt, de Jókai magáért az ünneplésért szerette az ünnepeltetést, ő akkor is szerette, ha ártott neki, mint az alkoholista az alkoholt." Mikszáth éppen ebben, a szereppel való túlzott azonosulásban, az önmitizálásban vélte megtalálni annak lélektani magyarázatát, ami a Jókai nimbusz elhalványodásához vezetett. Az írófejedelem sem tudta hitelesen eljátszani közönségének 74 éves aggkorában az ifjú házas szerepét. S bár ez a sikerületlen fellépés - vélte Mikszáth - ha nem ártott is az írónak, vagy csak ideiglenesen ártott, az egyénnek súlyos helyzetet teremtett: „így lett idegenné itthon az ország legnagyobb fia..." 7 Egyet lehet érteni Mikszáthtal, a sors igazságtalansága, kegyetlensége, hogy a hajdan kitüntetett, ünnepelt író, akinek pedig éltetője volt az ünnepi szereplés, már-már elfeledve fejezte be életét. „Szép dolog 80 évig élni teljes szellemi épségben, szép dolog... de én mégis azt tartom, szebb lett volna, ha 50 éves írói jubileuma alkalmával, mikor oly szédítő magasan állott hírben, dicsőségben, emberek szeretetében hagyott volna itt bennünket. Úgy kellett volna eltűnnie, mint a meteornak..." 1904-ben halt meg Jókai, s egy évtizeddel előbb jubileumi ünnepsége még lázba hozta az egész országot. Jókaira akkor szükség volt. De Jókait követően is szükség van egy olyan istenségre, akiben 74