Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. (1987)
Közlemények - Művelődéstörténet - Kerényi Ferenc: Nógrád színészete 1790–1885
esetet is, amely egyformán szemlélteti a vidéki színészet szervezetlenségét és a salgótarjáni színkör kedveltségét : ekkor - A Színpad adata szerint - hét színigazgató pályázott ide! 49 A megye kisebb helységeibe természetesen kisebb létszámú és az említetteknél is gyengébb játékerejű társulatok fordultak meg. A Színpad mint országos szaklap is átvette a Salgó-Tarján c. helyi újság felháborodott közleményét a Szirákon szerepelt Lánczy-társulat működéséről, amelynek megakadályozására főszolgabírói beavatkozást sürgettek. 50 Nem lehetett erősebb Farkas Gusztáv társulata sem, amely - akár a korábban említett Polgár Gyula és Hubay Gusztáv - megbukott, sőt tönkre is jutott Balassagyarmaton. Könyv- és ruhatárát 1883. augusztus 30-án árverezték el. A bukott direktor, aki hiába tiltakozott az eljárás ellen, még 1884 tavaszán is a megyében tartózkodott, Várgedón kísérletezett, néhány héttel működési engedélyének lejárta előtt. 51 1873-ból ismét van adatunk helyi témájú, alkalmi darab színre vitelére, méghozzá mindjárt anekdotával körítve. Eszerint a Sisa, a nógrádi rabló címszereplőjét, a Solymosy-társulat tagját már szerep tanulás közben le akarták fogni Losoncon a rend éber őrei. . . 52 S ,,helyi" szerzőnek számít az is, akinek nógrádi bemutatójával zárjuk - teljesen önkényesen - színháztörténeti vázlatunkat. Madách Imréről ós Az ember tragédiájáról van szó, amelyet Gerőffy Andor társulata mutatott be Balassagyarmaton, 1885. június 20-án és 21-én, két előadásban. 53 Gerőffy már a színészből lett színigazgatók új nemzedékéhez tartozott : egy éven át Paulay Ede tanítványa volt a Színi Tanodában. 1876-ban kért ós kapott igazgatói engedélyt. Amikor egykori tanára, Paulay Ede, a Nemzeti Színház igazgató-főrendezője 1883-ban színre alkalmazta és sikerre vitte a Tragédiát, Gerőffy levélben kérte a játszási jogot és a színpadi változat átengedését. így a kolozsvári Nemzeti Színház után harmadiknak, a középtársulatok közül elsőként vállalkozott Madách művének eljátszására. Bemutatója 1884. február 28-án volt Miskolcon, további két előadással ós igen nagy sikerrel. 54 Ádámot maga a direktor, Évát Bátori Ilona, Lucifert Szeless József játszotta. A fővárosból hozatott díszleteket Lehmann Mór festette, a rendezésre is - a lehetőségig megőrizve az ősbemutató historizmusát - Gerőffy vállalkozott. Jelenlegi (és bizonyára kiegészíthető) adataink szerint Gerőffyók azután eljátszották a Tragédiát Sátoraljaújhelyen, Ungvárott, Máramarosszigeten, Szatmáron, Vácott is, mielőtt Balassagyarmatra érkeztek volna. Krecsányi Ignác, a neves színigazgató teljes joggal írta a Tragédia átütő sikeréről, amellyel csak Jókai Az arany ember с dramatizálása vetekedett : „Madách e remekműve akkor az egész ország színházba járó ós a színművészet iránt érdeklődő közönsége körében valóságos lázt idézett elő." 55 Állítását igazolja, hogy 1884/85-ben csak a második táblázatunkban említett, tehát Nógrádban az 1880-as évek elején játszott igazgatók közül Jakab Lajos, Balogh Alajos, Polgár Károly, Sághy Zsigmond, Báródy Károly, Komlósy József és Gáspár Jenő tartotta műsorán ekkor a Tragédiát. Madách drámai költeménye drámává, sőt népszínházzá változott. Kétségtelen, hogy a szöveg esztétikai értékéből, gondolataiból sok elveszhetett a Paulayhoz képest is megkurtított helyi változatokban, a budapesti ősbemutató vidéken is utánozni próbált kópeskönyvszerű historizmusa szintén vesztett látványhatásából az alkalmi játszóhelyeken - s mégis: Madách olyan közönsógrétegékkel került így kapcsolatba, akik rendszeres olvasók bizonnyal nem voltak, sőt akár írni-olvasni sem tudtak. E sikersorozatot látva (a Nemzeti Színház 1883. szeptember 21-i ősbemutatóját három éven belül 52 eddig ismert vidéki bemutató követte), véletlenszerű, melyik színigazgató ,,hozta haza" Madáchot, megérkezése azonban törvényszerű. S bár a 283
