Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Balázs László: Adatok a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni iparostanonc-iskolájának történetéhez

Jónásch Antal gyárigazgató volt), hogy „a maguk elé tűzött czelt nem valósíthatják meg kellőleg", mert az egyre fokozódó sodronygyári üzemelés miatt (a tanoncok nagy része itt dolgozott) a tanulók még a tanítási órák után is kötelesek voltak munkába menni, „s e körülmény miatt a tanítási órák alatt figyelmök és tanulási kedvök egyre lohad, s rajtok bizonyos elcsigázás észlelhető"/ Szóvá tette még, hogy 81 tanonc három hónap alatt 44 esetben mulasztott. A gyárigazgató-iskolaszéki elnök a tanulók elcsigázását illetőleg kijelentette, hogy az ipariskolai tanulóknak „időn túl való alkalmazását eddig is tőle telhetőleg korlátozta, s ezt a jövőben is meg fogja tenni és nagyon is tudja méltányolni az iskola követeléseit. . . azonban ki kell jelentenie, hogy vannak időszakok, melyek megkövetelik, hogy minden más érdek a gyári üzem érdekeinek alá rendeltessék". A vezérigazgatóság természetesen tudomást szerzett a problémáról, s válaszában megkívánta, hogy ,,a tankötelesek a tanórákat pontosan betartsák; tegyen a gyár olyan czélra vezető intézkedéseket, hogy ez lehetségessé váljék". Ritkán, de alkalmazták azt a büntetési formát is, hogy a fegyelmezetlen tanoncokat rövidebb-hosszabb időre rosszabb munkahelyre irányították.

37 1918 áprilisában sajnálattal jelentette be az iskolaszéki jegyző, hogy az iparostanoncok nagy része csatlakozott a munkások tüntető felvonulásához, s emiatt elmulasztották a vasárnapi rajzórákat. A későbbiekben három tanonc megtagadta az elmulasztott rajzórák pótlását, ezért a gyárigazgatóság beidézte őket szüleikkel együtt, tanoncszerződésüket felbontotta és azonnal leszámoltatta őket. A vezérigazgatóság helyeselte az erélyes intézkedést, „mely a renitens iparostanoncokkal szemben alkalmaztatott. A társadalmi mozgalmak hullámainak semmi körülmények között sem szabad egészen az iskoláig gyűrűzniök. Ez minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozandó" — jelentette ki a vezérigazgatóság.

38 Esett már szó a dualizmus-kori vallásos-hazafias nevelésről, mint a nevelés egyik fő céljáról. Az ellenforradalmi időszakban fokozottabb figyelmet szenteltek e nevelési területnek, melyet szervesen beleépítettek a kor politikai-ideológiai rendszerébe, a nacionalista, soviniszta, irredenta és militarista eszmerendszerbe. A húszas évek elején a polgármesteri hivatal külön foglalkozott az iparostanoncok kötelezettségével az ünnepnapi és vasárnapi istentiszteleteket illetően. Felhívta a munkaadók figyelmét, hogy fenti alkalmakkor ne dolgoztassák tanoncaikat. Annak a munkaadónak, aki tanoncát a vasár- és ünnepnapi istentiszteleteken való részvételtől közvetlenül, vagy közvetve visszatartotta, szigorú büntető szankciókkal kellett számolnia.

39 A VKM a tanfelügyelőkön keresztül gyakran rendelkezett nevelési kérdésekben: „Fokozott mértékben kell az ifjúságban kifejleszteni a nemzeti múlt megbecsülését, Isten szeretetét, az erkölcs tiszteletét"/

0 „Egy célért, egy eszméért, egy hazáért dolgozunk" jelszóval hívta össze 1938-ban Dezső Lipót tanügyi főtanácsos a salgótarjáni társulati és állami tanítókat. „Szeretné — közölte —, ha az iskolákban országzászlók lennének." Különösen fontosnak tartotta ezt itt a trianoni határszélen. Felhívta a tanítókat, hogy terjesszék a zászlókultuszt és magyar ruhát, magyar sapkát hordassanak a tanulókkal."

41 169