Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Balázs László: Adatok a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni iparostanonc-iskolájának történetéhez

1925-ben iskolánk új igazgató-tanítója már konkrét, a tanítás szellemét is meghatározó utasítást adott a gyári tantestületnek: „Minden tantárgyba vigyük be az irredentizmust, oltsuk azt a gyermekek fogékony lelkébe, hogy ez hevítse hazaszeretetre és a nagy, boldog Magyarország visszaszerzésére!"

42 Az ellenforradalmi korszak idején az igazolatlan mulasztások és távolmaradások teljesen megszűntek. A felszabadulás után ismét jelentkezett ez a probléma, rendkívül magas volt a mulasztott órák száma. Egyes tanulókat osztályozni sem tudtak. (A háború után nem volt jobb a helyzet máshol sem.) Az üzemi bizottság közölte az iskola igazgatóságával, hogy az iskolalátogatást a gyári munka szerves részeként kell tekinteni, s a mulasztókkal szemben ,,az üzemvezetőséggel karöltve kellő erélyt kell alkalmazni".

43 Az ellenforradalmi korszak egyik fő nevelési programját még 1919 őszén megfogalmazta az igazgató-tanító, elsősorban a munkásifjakra vonatkozóan: „Most rajtunk a sor, hogy a félrevezetett ifjúságot kiábrándítsuk és kiirtsuk lelkeikből azokat a tévtanokat, amelyeket a gazok beléjök akartak oltani."

44 A korszakra jellemző nevelési szellemet azok a neveléspolitikai irányelvek szabták meg közvetlenül, amelyek a fehérterror és a bethleni konszolidáció első éveiben alakultak ki, s amelynek fő teoretikusai Korniss Gyula és Klebesberg Kunó voltak. Az ellenforradalmi neveléspolitika szelleme áthatotta a tananyagot, meghatározta az iskolai tevékenységrendszerek tartalmát és formáját, jelentős szerepet játszott a tanítási órákon kívül folyó nevelőmunkában is. Az acélgyári elemi népes iparostanonc-iskola nevelési gyakorlata minden területen megfelelt a kor követelményeinek, amit a társulat vezérigazgatósága anyagiakkal is támogatott. « A Salgótarjáni Acélárugyár Iparostanonc-iskola Ifjúsági Egyesület 1919-ben kezdte meg működését. Célként tűzték ki, hogy a tanköteles korban levő, vagy azt túlhaladott korú munkásif jakban ápolják a hazafias érzületet, a vallásos és erkölcsös magatartást. E cél elérésének szolgálatába állították a tanítók részéről elhangzott irredenta és egyéb ismeretterjesztő előadásokat, továbbá az ifjúság részéről hasonló szellemű felolvasásokat, szavalatokat, ének- és zeneszámokat, valamint a sportot. 1920-ban már szabályzat szerint működött az egyesület, 2 évvel később a Keresztény Munkásifjak Országos Szövetségének helyi csoportjává alakult át.

45 A cserkészcsapat 1921 őszén alakult meg, 15 fővel. Rövid időn belül tagjai sorába fogadta a Magyar Cserkész Szövetség, melytől a 153-ik sz. Mátra Cserkészcsapat elnevezést kapta. A szervező bizottság elnöke Liptay B. Jenő gyárigazgató, tagjai Ballhauser István és Eisele Gusztáv főmérnökök, valamint Porázik György igazgató-tanító voltak. A csapat parancsnoka Rőder Alfréd gyári tanító, tartalékos hadnagy, vizsgázott cserkésztiszt lett. Az első fogadalomtétel 1922. február 5-én ünnepélyes keretek között zajlott le, részt vett rajta a Magyar Cserkész Szövetség tiszti küldöttsége is. A csapat 1925. évi zászlószentelési ünnepélye eseményszámba ment Salgótarjánban. Kivonultak az összes helybeli egyesületek, a helyőrség 170