Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

tok vidékén található PZavecfciy-jelzővel ellátott szlovák helynevek, ahová — a nyugati harcokban elvérzett székely határőrök szállásai helyére, a XIII. század derekán — kun határőröket telepítettek.

9 Ez az elnevezés azonban semmi kapcsolatba sem hozható a már korábban feltűnő magyar palóc népcsoportnévvel.

10 A Palócföld általam tárgyalandó része honfoglaláskori településtörténete és településföldrajza szemszögéből tekintve igen fontosaknak tartom KUBINYI Ferenc idevonatkozó megállapításait és feltételezéseit, még akkor is, ha azokkal nem mindenben érthetünk egyet. KUBINYI ugyanis területünket és annak történetét kiválóan ismerte, és mintegy „belülről" szemlélte a palócföldi problémákat. Nézeteit nyilván azért nem vették figyelembe kutatóink, mert azokat — a történészek között utolsóként — olyan művében hozta nyilvánosságra, amelyben azt a túlhaladott álláspontot védelmezte, hogy ANONYMUS I. Béla király [1060—1063] nótáriusa volt, és így ezen feltételezését bírálva és elvetve, egyéb megállapításainak nem szenteltek figyelmet.

11 A vidékünk honfoglalóink általi megszállásáról kialakított elképzelése megértéséhez az is hozzátartozik, hogy KUBINYI az ANONYMUS műve 1. fejezetében leírt Doni-Magyarország birtokbavételét egy, az uráli őshazából már jóval korábban áttelepült magyar csoportnak tulajdonította, amelyet azután a 7. fejezetben leírt, és a IX. század derekán elinduló csoport követett. így azután különböző, főleg török nyelvűnek vélt népek honfoglalóinkhoz történt csatlakozását is feltételezte.

12 Vidékünk megszállásáról pedig a következőket írta : „Amint a magyar hadsereg a Mátra vidékéről jövet a Hangony folyón ott, ahol az a Sajóba szakad, átkelt... az Alsó-Rima völgyén nyugat felé vonult, egyes hadosztályokat az észak felé felnyúló Sajó, Balog és FelsőRima folyók völgyeibe bocsátott, hol honfoglaláskori szállóhelyeket jeleznek: a Felső-Sajó völgyében Harkács és Harka, Töhötöm magyar törzsfejedelem fiának, Harkának, honfoglaláskori birtokai." „A mai Rima-Szombat táján egyesülnének a magyar hadak, de legott" kétfelé váltak. „Az egyik rész ... a rimaszombat—losonci országút irányában nyomult. . . Losonc vidékére, a másik rész ... a Gortva völgyén haladva . . . Fülek táján fordult nyugat felé" és ismét egyesült a két csapatrész. „Az első ... útját jelzik a ma már teljesen szláv népességű vidéken: Oroszi [Divény-] és Ozdin, helyesebben Ózd vagy Üzd faluk, orosz és úz, vagyis kun népbeliek szállóhelyei, s Losonc vidékét alighanem a hadsereg egyik vezére, Huba magyar törzsfejedelem foglalta el a maga részére", amit a tőle származó Szemere nemzetség XIII. századi itteni birtoklása alapján tételezett fel. „A második .. . útjában pedig .. . két Zabar [Magyar- és Tót-] nevű falut lelünk, melyeknek helyén hun szabír vagy magyar nevükön szabar népbeliek szálltak meg." Ezután, mivel KUBINYI még nem azonosítja a konstantinoszi Karé törzsnevet a Kér és a Kaszé-t a Keszi helyneveinkkel, és ezért egy Kar és egy Kaz nevű magyar törzset tételez fel, ez a tudománytörténetileg érdekes, de a falvak újabb keletű megkülönböztetést célzó előneve miatt teljes mértékben hibás, véletlenül azonban valóban honfoglaláskori szállásterületen fekvő helynévfelsorolás következik: „Mindjárt elöl a Karancs hegység környékén, a Kar magyar törzs egykori szállóhelyén vannak: Karancs-Berény, Karancs-Keszi, Karancs- Alj a, Karancs- Apátfal va, Karancs-Ság faluk; ezekhez közel fekszik Tarján [Salgó-], a Tarján magyar 76