Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

törzs szállóhelye és ettől nem messze délre Kazár falu, kazár telep. . . . Az Ipoly felé fekszik Megyer falu." A folyó túlsó partján megemlíti Kürt pusztát, Nagy- és Kis-Kürtös falvakat és az Ipoly déli partján fekvő Balassa-Gt/armaf-ot, а „Megyer és Kürt-Gyarmat magyar törzsek szállóhelyeit". „Ezen a tájon ... a magyar hadsereg — három vezér vezetése alatt állván — három felé vált. Az egyik hadosztály . . . dél felé nyomult... a Galga patak mellékére, honnét a Dunához nyomulván, a Verőce vízén átkelt és az Ipoly folyóhoz ért; ennek az útján leljük. . . Surány falut, a Súr [Kuarczi-Tzur] besenyő törzs szállóhelyét, továbbá. . . Kozárd falut és . . . Uzsa pusztát és . . . Kürt falut... a kazár és úz vagyis kun népbeliek, valamint a Kürt nevű magyar törzsbeliek szállóhelyeit. — A második hadosztály . . . délnyugati irányban nyomult... a Duna felé s ezen a vidéken feküsznek . . . Oroszi [Nagy-] mezőváros . . . Jenő [Diós-] falu, oroszok és a Jenő magyar törzsbeliek szállóhelyei, valamint. . . Tolmács, mely alighanem Ketel kun törzsfejedelem fiának, Alap-Toímd-nak [Olup-Tulma] volt a honfoglaláskor elfoglalt birtoka", amit a XIII. és XIV. századi Alap személynevek nyomán két névből összetett személynévnek tekintett. „— A harmadik hadosztály az Ipoly völgyén haladt. . . egészen le a Dunáig .. . Ettől visszamaradt honfoglaláskori rajok szállóhelyei: ... közel az Ipoly folyóhoz két Nyék [Alsó- és Felső-] falu, a hasonnevű magyar törzsbeliek szállóhelye ... a Selmec patak völgyében Mere és innét nem messze Dalmad faluk, a méra népbeliek és a besenyő Talmat [Boro-Talmat] törzsbeliek szállóhelyei és . . . közel a Dunához Bajta falu, Baj ta kun törzsfejedelem honfoglaláskori szállóhelye." „Ezen harmadik hadosztály útjában. . . lelünk két Szemeréd [Alsóés Felső-] falut, melyekre nézve . . . közel állna a feltevés, hogy azok szintén Huba törzsfejedelem honfoglaláskori foglalását jelzik." Ez azonban nem biztos, mert a XII—

XIV. században több olyan Szemere nevű személy élt, akik nem voltak a Szemere-nemzetség tagjai.

J:! A fentiek lényege az, hogy KUBINYI a hadjárat Gestában jelzett útvonalát lényegileg betartva, azt az általa honfoglaláskorinak tartott települések fekvésének megfelelően, kisebb kibocsátott rajok és két, majd pedig három seregtest általi hadjáratnak tekintette. Ennek során, településeket is azonnal létesítve és hátrahagyva, az összes magyar törzsek (véleményem szerint ekkor már hadrendek), továbbá a méra, a kun, azaz kabar, és az általa ezekkel rokon vagy azonos nyelvűnek feltételezett besenyő és úz, valamint az orosz szövetségesek is részt vettek. Vagyis ő a gömör—nógrádi részek elfoglalását a honfoglaló népünk minden összetevő népeleme által véghez vitt akciónak tekintette. Kétségtelen, hogy a besenyők és az úzok őseink honfoglaláskori hadjárataiban való részvétele valószínűtlen. Az azonban hihető, hogy az öszszes honfoglalás előtt csatlakozott népek egyes egységei a magyar hadrendek kereteibe beosztva, azoknak a hadjáratra kirendelt egységeivel együttesen vettek részt a terület meghódításában. Az is okkal feltételezhető, hogy a 898 és 902 közti évek valamelyikében véghez vitt hadjárat során vagy röviddel ezután — a volt avar és bolgár gyepűk kereteinek feltöltésére, a meghódolt, vagy meghódított lakosság ellenőrzésére — már hagytak hátra katonai, őrszolgálatot ellátó településeket.

Vl A KUBINYI előadásából leszűrhető elgondolást kutatóink — a kabarok vidékünkön való szerepének túlértékelése, és a palóc mivolt nyelv77