Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán

hogy a falu és a Pajtáskertek közötti kapcsolat egész évben folyamatosnak tekinthető, nem szűkült le a tavasztól-őszig tartó hónapokra. A telkek általában négy egymástól jól elkülöníthető részre tagolódtak^ kert, istálló, pajta, fészer. Mivel ezek mindegyikének önálló funkciója volt, azért a Pajtáskertek életének bemutatásánál ezt a négyes tagoltságot követjük. Megjegyezzük, hogy a négyes funkció együttesen a legtöbb esetben azonos célt szolgált. A kert, a pajta, az istálló, a fészer együttesen az állattartást segítették, de eltérő feladattal a talajművelésben, a gabona betakarításában, a szemnyerésben is részt vettek. Kert A kert az év legnagyobb részében a tárolóhely szerepét töltötte be. Tavasztól-őszig itt tartották a mezőgazdasági eszközök többségét: eke, borona, henger, szekér. Nyáron a széna és szalma kazlakat helyezték a telek túlsó sarkaiba. Ősszel ezek elé rakták a kukoricaszárat, verembe a takarmányrépát, sok esetben még a zöldséget, a krumplit is itt tárolták, mert a valamivel alacsonyabban fekvő faluban a talajvíz könnyebben feltört. A kert szabadon maradt részét gyümölcsfákkal (szilva, alma, körte) ültették tele. Veteményes kertet ritkán alakítottak ki, mert kicsi volt a telek. A századfordulóig a kertben, a pajta mögötti szérűn nyomtatták el a gabonát, részben itt csépelték ki cséphadaróval a zsúpnak szánt;; rozskévéket. Járgánnyal, majd később cséplőgéppel is itt gépelték el a gabonát 1925-ig. E munkák idején az egész család kint volt a kertekben, minden háztartásból két asszony maradt otthon, akik früstököt, ebédet és vacsorát készítettek és vittek a nyomtatóknak, cséplőknek. A nyomtatás lóval (többnyire két párral) történt. A meleg nyári napokon és éjszakákon az állatokat nem az istállóba, hanem a kertben levő kocsi kerekéhez, vagy a fákhoz kötötték. A kertbe kocsival csak a pajta kinyitott leveles kapuin keresztül lehetett bejutni. Istálló Az istállóban levő állatok őrzése, gondozása állandó felügyeletet kívánt. Nappal csak rövid időre, éjszaka sohasem hagyták magukra az állatokat. Ezért minden istállóban volt egy ágy, ahol a családból aludt valaki. Az istállóban csak férfiak alhattak. Ahol nem volt legény, ott a legidősebb férfi aludt kint az istállóban. A legények az iskola befejezésétől addig alhattak az istállóban, míg meg nem nősültek. A kinthálók többsége mindig legény volt. Szerettek kint lenni, mert nem voltak felügyelet alatt, kedvükre játszhattak, kibeszélhették magukat. Az egyszerű deszka ágyra szalmát szórtak, pokróccal leterítették, azon aludtak ruhástól.

63 A nagyobb gazdák állataik őrzésére szolgákat fogadtak a nyári hónapokra. A szolgák a helyi zselléreik és a szomszédos falvak (Nagybárkány, Kisbáirkány, Tar) szegény családjainak iskolából kimaradt gyermekei voltak, akik az egész nyári szolgálatukért 5 Pengőt, egy pár bocskort, egy öltöző ruhát és természetesen élelmet kaptak. 201