Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán

Á szolgák nem aludhattak az istállóban levő ágyon, éjszakai szálláshelyük a borjuk előtti keskenyebb jászol volt. Szénát tettek maguk alá, ruhástól feküdtek le, lópokróccal takaróztak. A nős, vagy katonaidőt kitöltött legények már nem mentek el szolgának. A téli hónapokban az istálló jászlában kaptak szállást a falun átutazó kereskedők, drótosok, vásározók egy-egy éjszakára. Az istálló élete nem volt azonos a téli és a tavasztól-őszig tartó hónapokban, azért a két időszakot mi is elkülönítve mutatjuk be. Élet az istállóban télen A téli hónapokban az állatállomány többsége szinte állandóan az istállóban tartózkodott, ezért gondozásukra, ellátásukra sokkal több időt kellett a gazdáknak fordítani, mint a nyári hónapokban. Az istállóban éjszakázó férfi télen négy árakor kelt, hogy az állatokat megetesse. Nagyméretű kosárban, vagy csak kézzel átnyalábolva szénát hozott a jászolba a pajtából az istálló és a pajta közötti ajtón keresztül. Míg az állatok ettek, addig a gazda kidobálta a trágyát az Trágya kidobálása az istálló ablaknyílásán utcára nyíló ablaknyíláson, friss szalmát hozott be a pajta alól, ahová ezt előző este bekészítette. A hatóságok a trágyakezelésnek ezt a módját em kedvelték, mert a trágyáié a környéket megfertőzte. Elrendelték a irágya szarvasba rakását és hetenkénti kiszállítását a szántóföldekre. A csendőrök minden héten ellenőrizték a trágya kihordását. Még az etetés alatt sor került az állatok tisztítására kefével, vakaróval. A lovakat többnyire kefével és szalmacsutakkal tisztították. Hat órakor jött az asszony fejni. A fejőzsétárt melegvízzel megtöltve magával hozta. A fejőszék az istállóban levő ágy alatt, a törlőruha pedig 202