A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

†Hanák Péter: A magyar polgárosodás és Mikszáth (A konferencia megnyitója)

A Mikszáth-kutatók megegyeznek abban, hogy az író ideális polgára Tóth Mihály volt. A legracionálisabb és humánusabb vonásokból alkotott romantikus polgár-figura. Csatlakozom a közmegegyezéshez azzal, hogy Tóth uram a Mikszáth ideálja, a Kölcsey, Széchenyi, Deák féle polgári erény örököse volt, és nem a burzsoázia ideáltípusa. Ha az lett volna, akkor sohasem született volna meg a Hitelbank, a Kereskedelmi Bank, a híres óbudai textilgyár, a csepeli nehézipari komplexum. Igaz, egy nagy regénnyel is szegényebbek lennénk. Tóth Mihály Jókai nemesi kapitalista hősének, Berend Ivánnak polgárosított rokona, talán helyettesítője abban a szakaszban, amikor a dzsentri süllyedésének mélyebb bugyrába zuhant. A magyar társadalomfejlődés nagy deficitjét, a középosztály-fejlődés eltorzulását Mikszáth jól érzékelte, de a problémát a maga évszázados mélységében feltárni nem tudta. Azt hiszem, ezt sem akkor, sem századunk végén nem is lehetett. Mikszáth e téren forrásunk marad, gazdag, becses forrás, és mindenesetre a legszórakoztatóbb. Befejezésül hadd említsem meg Mikszáth iránti rokonszenvem egy nem irodalmi, hanem sajátosan tudományos motívumát. Tudvalévő, hogy az írók és tudósok kettős értelemben kutatók: mint adatokat, iratokat, forrásokat kutató detektívek, akik sokezernyi adatból, cédulából, széljegyzetből kísérlik meg rekonstruálni a rejtélyes eseményt. És kutatók abban az értelemben, hogy sűrűn kutatják eltűnt vagy elbújt céduláikat, jegyzeteiket az irat- és könyvhalomban. A minap nagy megnyugvással olvastam Mikszáthné emlékezéseiben, hogy férjének is gyakran eltűnt egy-egy jegyzete, vagy egész oldala az íróasztal zugaiban. Ilyenkor roppant idegesség fogta el, napokig leverten, szótlanul kutatott, senkit nem engedett a szobájába, s a végén többnyire előkotorta valahonnan az akkorra már feleslegessé vált cédulát. Most már nemcsak élvezettel és tanulsággal forgatom Mikszáth műveit, hanem a kettős értelemben kutató mester iránti sorstársi nagyrabecsüléssel. 11