Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Fenyvesi László: A Duna-mellék és a Kiskunság pusztulása Buda ostromai idején (1683–1687)

Fegyvesi László A DUNA-MELLÉK ÉS A KISKUNSÁG PUSZTULÁSA BUDA OSTROMAI IDEJÉN (1683-1687) Közel három évszázaddal ezelőtt, 1687-ben a Középső-Duna-vidék egyik, Budához közeli kis mezővárosának nótáriusa alighanem a legelső között ragadott pennát, midőn a személyesen átélt, megrázó élmények kényszerítő erejének hatására megkísérelte papírra vetni a vészterhes évek némely eseményeit.

1 Mindebben persze még nincs semmi különös, hiszen a 17. század felettébb mozgalmas utolsó évtizedeiben jónéhány neves és névtelen literátusunk is feljegyezte az általa fontosnak vagy érdekesnek vélt mozzanatokat. Ám az akkortájt már leginkább csak nevében ,,szabad" Szabadszállás szabadalmas kiskun falu

2 jóeszű szülötte, a nyakas, kálvinista tradíciók szellemében nevelt Szabadszállási Mihály deák, ráckevei főjegyző

3 nem a legszokványosabb formáját választotta gondolatai rögzítésének, amikor többek között ily módon igyekezett megindokolni szerény vállalkozása célját és értelmét: „Sőt, hogy elől hozzam Buda megszállását. Az Duna mellyéke egész pusztulását. És ide Kevibe való futamását, Méltó: mert mutattya az dolog folyását ... Ugyanis keserű s majd mintegy fél halál, Szép lakóföldétül ha valaki megváll. Váratlan szomorú eset szívére száll, Előtte s utána csak keserűség áll."

4 A 40 strófás, 160 soros veszedeleménekből egyértelműen kitűnik, hogy a feltehetően bizonyos irodalmi ambíciókat is dédelgető kiskun literátus valóban a szívére vette szűkebb és tágabb pátriájának, a Duna mellékének, a Csepel-szigetnek és a Kiskunságnak a pusztulását, melynek sorsfordulóit rendre megverselte a maga monoton, ragrímes soraival — ezek óhatatlanul is a 16. század legmozgékonyabb vándorlantosának, Tinódi Sebestyénnek a riportszerű históriás verseire emlékeztetik korunk égészen más stílusú és tartalmú költeményekhez szokott olvasóit. Mindamellett hadd utaljunk a siralomvers számunkra ennél lényegesebb, kettős értékére is, úgymint egyrészt arra, hogy mint jól ismert, Buda visszavívásáról és e rendkívül nagy horderejű, korszakalkotó történelmi eseménynek népünk mindennapi életére gyakorolt közvetlen hatásáról nemigen születtek korabeli énekek,

5

, másrészt ha összevetjük a krónikás versezet mondandóit a levéltári forrásokkal

6

, akkor megállapíthatjuk, hogy a verselgető mezővárosi íródeák igen nagy pontossággal ragaszkodott a ténylegesen megtörtént események felvázolásához, s ilyeténképpen siralomverse a valóságnak megfelelően „mutattya az dolog folyását". Ennek megfelelően, a Dunamellék viszontagságainak számbavételekor célszerű felhasználni Mihály deák históriás énekének legfontosabb közleményeit is, melyek egynémely viszonylatban szépen kiegészítik, olykor még pontosítják is a szűkebb értelemben vett történelmi források adatsorait. Ami a „dolog folyásának" köztörténeti-hadtörténeti vetületét, vagyis Buda 1684-esés 1686-os ostromait, valamint az 1683-tól 1699-ig elhúzódó háborúskodások eseménysorozatait illeti, azokkal itt nem szükséges külön foglalkoznunk, hiszen ezeket történettudományunk már részletesen feltárta, melynek során olyan értékes összegezések is napvilágot láttak, mint Károlyi 103