Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A Vörös Hadsereg létrejötte, megszervezése Tatabányán és környékén

jutott, mert az imperialisták április 16-ári Romániában, április végén pedig Csehszlovákiában megindították a támadást • A támadás 'megindításakor a Tanácsköztársaság rendkívüli súlyos helyzetbe jutott. Az intervenciós támadás hatalmas erővel indult meg. Délről a francia csapatok tartották megszállva az országot, keleten a román csapatok a székely hadosztály tisztikarának árulása miatt, május 1-én elérték a Tisza vonalát, elfoglalták Szolnokot és megnyílt az út Budapest felé. A cseh csapatok pedig északról szorongatták a Tanácsköztársaságot. Elfoglalták Miskolcot és a salgótarjáni medencét. Május 1-én tehát csak a Dunántúl és a Duna-Tisza közének egy része maradt a Tanács Kormány ellenőrzése alatt. A katonai támadással egyidejűleg megindult a jobboldali szociáldemokraták vezetésével az un. demokratikus ellenforradalom támadása is. Ezek az árulók május 2-án azzal a javaslattal álltak elő, hogy a kormány mondjon le, mert a proletárdiktatúra helyzete reménytelen, a munkások nem akarnak harcolni. A Tanácsköztársaság most került talán legnehezebb helyzetbe. A kommunisták ekkor a szociáldemokraták árulásával szemben azt a helyes álláspontot képviselték, hogy magukhoz a munkásokhoz, a munkásezredekhez kell fordulni. Tőlük kell megkérdezni, akarnak-e harcolni, hajlandók-e megvédeni a proletárhatalmat. A kommunisták helyesen számítottak. A munkások ezer és ezer példáját mutatták annak, hogy készek életük árán is megvédeni a munkáshatalmat. Kiderült, hogy a szociáldemokraták aknamunkájának ellenére is a proletáreszme és szív győzedelmeskedik. A tatabányai eseményekből is kitűnik, hogy ezrek és ezrek készültek életük árán is megvédeni a munkáshatalmat. A szó legszorosabb értelmében mindenki védeni akarta a munkások hatalmát, gyűléseket tartottak, sokan nem Tatára mentek jelentkezni, hanem egyenesen Budapestre, mert úgy hírlett, hogy Tatán a sorozást beszüntették. A szénmedence bányászainak lelkesedésére jellemzően álljon itt Varga elvtárs szemtanú visszaemlékezése: „A nép lelkesedése határtalan volt. Megyünk mindnyájan — kiáltották — és mentek is mindnyájan Budapestre. A fiatalságot ugyanis Tatán nem sorozták be és ezért ők egyenesen Budapestre mentek jelentkezni. Mindenkit fűtött a lelkesedés, hogy vörös katona lehet." (hangfelvétel). A szénmedence dolgozói tehát hitet tettek a proletárdiktatúra megvédése mellett. Ugyanakkor a szén termelése is hasonlóan létkérdés volt. Ezért májusban Kun Béla elvtárs egy tatabányai nagygyűlésen felhívta a figyelmet a széntermelés fontosságára, kérve a tatabányai bányászokat, hogy amikor hitet tesznek a proletárdiktatúra mellett fegyverrel a kézben, tegyenek hitet a széntermelésben is, mert a munkáshatalom megtartásának egyik biztosítéka a termelés egyenletessége, különös tekintettel a széntermelés fontosságára. Tatabányán is, mint másutt az országban vállalták, hogy akik otthon maradtak, a katonák helyett is dolgoznak és munkájukkal pótolják az így előállított termeléskiesést. Tatabányán és környékén tehát sokan frontszolgálatot vállaltak és ezek az alakulatok Szamuely vezetésével visszafoglalták Szolnokot, Salgótarjánnál pedig feltartóztatták a cseh csapatokat. Megkezdődtek a proletárhadsereg támadó hadműveletei. 479