Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A Vörös Hadsereg létrejötte, megszervezése Tatabányán és környékén

Az északi hadjárat rövid idő alatt hatalmas sikereket ért el. Május 21-én felszabadult Miskolc, 30-án Losonc, június 1—3 között pedig a Vörös Hadsereg felszabadította Lévát, Érsekújvárt, elvágta a román csapatokat a cseh csapatoktól. Június 6-án felszabadult Kassa, június 9-én Eperjes, június 10-én Rozsnyó, Kisszeben, Bártfa. A Vörös Hadseregnek ezek a győzelmei nagy segítséget adtak a szlovák nép felszabadításáért folyó harchoz és meghozták Kelet-Szlovákia népének a felszabadulást. A Vörös Hadsereg már említett északi hadjáratával kapcsolatban állott, illetőleg annak sikerét közvetve elősegítette egy megyénk területén, főleg Komárom megyei munkások és katonák által véghezvitt katonai akció is, az ún. „Komáromi akció". A komáromi akciót általában magánakciónak tartották, de voltak szakírók, akik provokáció által létrejött hadi cselekménynek vélték. 1919ben jelentkezik ez a provokációra való hivatkozás. A Vörös Hadsereg főparancsnoksága részére készített összefoglaló jelentésben olvashatjuk a következő sorokat: „A katasztrofális hadsereg összeomlás, az április végi visszavonulás egy könnyen végzetessé válható esemény akkordjai mellett záródott le. A tatabányai és győri munkásokat a helyi parancsnokság akarata ellenére egy súlyos áldozatokkal járó katonai kalandba ugratták bele." A komáromi akcióra vonatkozó kutatások eredményét így összegezhetjük: A Duna Komáromot két részre osztja. Az 1919-es események idején a Duna egyik oldalán álltak a Tanácsköztársaság katonái, a túlkomáromi részt pedig a cseh burzsoázia katonái védték. A Komárom— Szőny területén álló katonaság és munkásság április 30-án éjjel támadással el akarta foglalni a csehek által megszállt Ó-komáromot. Az akció megszervezésébe nyilván soviniszta elképzelések is keveredtek, de feltétlen nagy lelkesedéssel is párosult. A terv megvalósítását nagy mértékben befolyásolta az is, hogy a Csehszlovák munkásság egy része is csatlakozni akart a proletárdiktatúrához. Erről tanúskodnak a korabeli újságtudósítások is. Sajnos, egyesek túl derűlátóan értékelték egyrészt a cseh részen lévő várható ellenállást, másrészt az a való helyzet, amely később tragikus módon beigazolódott. Egy Vavrica nevű cseh összekötő átszökve a demarkációs vonalon, a fenti módon túl derűlátóan ismertette a várható lehetőségeket. Ezzel gyorsította az akció végrehajtását, sőt aktivan részt is vett a hadművelet előkészítésében. „Tatabányától Győrig kb. 70 km-es szakaszon az emberek ezrei beszéltek az április 30-i támadásról." — (Bárdos László) — amelynek előkészítője tehát Vavrica volt. A támadás előkészítéséről a magyar központi hadvezetés is tudomást szerzett és azt az első perctől fogva ellenezte. Minden ellenkezés azonban hiábavalónak bizonyult, mert vagy megtagadták a felső parancsot a vezetők, vagy pedig nem hozták nyilvánosságra, mint ez később kiderült. Kun Béla április 30-án este 11 óra 15 perckor pl. telefonon a következő intézkedést küldte: „A támadást meg kell akadályozni, különben a vezetők nem kerülik el az akasztófát." Erre a vezetők válasza: 480