Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Tata, 1968)

A Vörös Hadsereg létrejötte, megszervezése Tatabányán és környékén

„A támadást megakadályozni nem lehet, mert a katonáknak nem tudunk parancsolni." Azt hiszem egyetérthetünk Bárdos Lászlóval, amikor ezt a megállapítást teszi: „Nem, erről nem volt szó, hiszen ez a vezetés teljes csődjét jelentette volna. Inkább az volt az igazság, hogy a támadás megindult, a harcoló egységekkel az összeköttetés igen bizonytalan volt, a csapatok visszairányitása a vezetők számára is lehetetlen feladatnak tűnt fel." A hadművelet május l-re virradó éjjel folyt le tragikus körülmények között. A csehek — mint kiderült — számítottak a támadásra és fel is készültek rá. Az akció következtében magyar részről 289-en haltak meg, a cseh védők közül pedig 25 fő volt a veszteség. Mindkét félen jelentős volt a sebesültek száma. Ennek az ütközetnek a hatása sokáig érződött környékünkön. A csehek csaknem egy hónapon keresztül minden nap bombázták Győrt. A vonatokat gyakran elárasztották géppuskatűzzel, azonkívül 30 főt a csehek kivégeztek. (Bárdos László: A komáromi akció). Fentebb azt írtam, hogy ez az akció „közvetve" elősegítette az északi hadjárat sikerét. A cseh parancsnokság ugyanis nem merte a komáromi várőrséget meggyengíteni és így a Salgótarjánnál álló cseh csapatok nem kaptak Komáromból erősítést és alulmaradtak a hősiesen küzdő magyar vörös katonákkal és salgótarjáni bányászokkal szemben. Az akció elbukott, mert megalapozatlan, katonailag kidolgozatlan volt, mégis nem lehet csak egyértelmű, negatív értékelést adni róla. Figyelembe kell venni azt a lelkesedést, amely a Vörös Hadsereg ottani egységeiben tapasztalható volt. Matusz József erről ezt írja „a Vörös Hadsereg és a dolgozó nép" c. tanulmányában: „A munkásosztály harckészségét példázza a komáromi akció is... amely súlyos hadászati következményekkel járhatott volna. A nyilván provokatív célokkal kitervelt akció mégis azt bizonyítja, hogy Komárom munkássága, amely nem rendelkezett kellő politikai és hadászati érettséggel, szilárdan a Tanácsköztársaság, a Vörös Hadsereg oldalán állott." (Hadtörténeti Közlemények 1955/2.) • Ezt a gondolatot Bárdos László így folytatja: „A magyar Tanácsköztársaság legnehezebb időszakában tettek bizonyságot forradalmi hitük mellett Észak-Dunántúl proletárjai és vörös katonái. Tervük megvalósulása egyben a proletár internacionalizmus legszebb fegyverténye lett volna, hiszen nemcsak a magyaroknak, a cseh burzsoázia hatalma alól való felszabadításáért indult harcba a csaknem 2000 magyar .munkás és vörös katona, hanem szlovák proletár testvéreink felszabadításáért és a leghaladóbb társadalmi rendszernek, a szocializmusnak megvalósításáért is." (Bárdos László: Komáromi akció). A komáromi akcióról szóló írások végeredményben emléket állítanak a hősöknek, akik proletárinternacionalizmusukból fakadóan életüket áldozták e nemes célért. Jelen soraimmal én is szeretnék a Komáromnál hősi halált halt vörös katonák és munkások emlékének hódolni, akik a legdrágábban, életüket áldozták a proletárinternacionalizmusért. A magyar Vörös Hadsereg a nemzetközi imperializmus fegyveres erői ellen folytatott küzdelemben vereséget szenvedett. A bukás egyik fő oka a Tanácsköztársaság ellen felvonuló ellenséges hadseregek sokszoros túlereje, a nemzetközi viszonyok kedvezőtlen alakulása volt. 31 Komárom m. Múzeumok Köz!. 481