Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Dr. Varga Lajos: A Körös-Tisza-Maros szög emberfőidrajzának vázlata
SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL adriánmártir (Mártély), Szeg (Szegvár), Körtvélyes, Hód, Vásárhely, Soltfalva, Iglód, Kopáncsi, Batida, Sód, vagy Sóth, stb. stb. A középkor utolsó századaiban, főleg a XIV—XV. században, hihetetlenül megnő a telepek száma. Betelepül az egész lösztábla, főleg a jó sárgaföldes részek; ahol t. i. földmüvelés, kertészet lehetséges. Kiskirályságon a középkorban szép kertészet volt 1 3). Csupa becsületes magyarnevü falut találunk tovabbra is: Zeleméres, Újváros, Kiskirályság, Csabacsüd, Szentetornya, Szentlászlófalva, Mindszent, Úrnépe, Rárós, Csomorkány, Kutas, Fecskés, Ecser, Dónáttornya, Derekegyház, Mágocs stb. stb. Rengeteg helységet felsorolhatnánk még és van is értelme a felsorolásnak! Ebből láthatjuk, hogy micsoda élet volt itt a középkorban, hogy néhány évszázadnyi itt tartózkodás után müveit táj keletkezik a magyar paraszt kezemunkája nyomán. Müveit tájjá a magyar paraszt tette ezt a földet' u). A magyar középkor szépen bizonyítja, hogy lehet a magyar földet a parasztnak odaadni (visszaadni!), mert ért hozzá, szereti azt és az egyetlen magyar út csak az lehet, amire példát a magyar középkor mutat: falu, falu után, kertek, szőlők, legelők, ménesek, szántóiöld stb. stb. Telepítés, falvak kellenek! A korszerű magyar táj képét bogárhátú kis házikók, pirospozsgás gyerekek, belterjesen művelt kisbirtokok, kertek, szőlők „Tilos" felírás nélküli szabad útak, egységes fizimiskájú emberek, sűrű iskolarendszer stb. adják. Nem akkor „eszményi" a táj, ha tele van nagybirtokkal, tilos útakkal, puskás őrökkel, fácánosokkal! A fő telepek, amelyek ma is művelődési, gazdasági, közigazgatási központok, kb. egyenlő távolságra vannak egymástól: Szarvas — Kunszentmárton — Szentes — Hódmezővásárhely — Makó. A középkorban a helységek nagyságai között nem találunk olyan feltűnő különbségeket, mint a török korszak utáni településeknél. Az oklevelek megközelítőleg hasonló számú jobbágytelekről emlékeznek meg. A települések egyenletesen oszlottak el. A törökkorszak és az u.n. „felszabadító" háború nagy pusztításokat végzett. A törökkorszak alatt főleg a khász városoknak volt jó, amelyek közvetlenül a török állam, mint jogi személy alá tartoztak és nem adták bérbe illetőleg hűbérbe azokat. A khász városok lakossága az elpusztult falvak népeiből felduzzadt, mert ezekben a khász városokban aránylag béke és nyugalom volt. Az elpusztult falvak határa természetesen a lakosokat befogadó városé lett. így nő fel Hódmezővásárhely. A többi nagy telep (Szarvas, Szentes, Makó) önkéntes, vagy földesúri telepítéssel, illetőleg telepedéssel nő meg. A középkori folytonosság a magyar lakosságban több helyen (Szentes, Hódmezővásárhely, Mindszent) kimutatható 1'). A telepítés és telepedés a szarvasi tótokat (XVIII. sz.) leszámítva, magyarokkal (kunokkal) történt. Voltak kísérletek németekkel (Szentes), horvátokkal, rácokkal, de ezek a kísérletek csődöt mondtak. Érdekes, hogy a XVII. század folyamán a gyulai török basa is telepitett Szentesre törököket és tatárokat. Az u.n. szentesi „Petrák krónika„ elmondja, hogy sok török család itt maradt, megkeresztelkedett és összeházasodott a szentesi magyarokkal, akik között ilyen neveket találunk: Bütkösi, Barta, Kerekes, Zeke, Bokor). A magyar faj nem halt tehát ki erről a területről, miként azt némely halkszavú történészek bizonygatni igyekeznek. A török korszak alatt szereplő emberek mind magyarok: Torma Ferenc, Nagy Jakab, Hártyán János, Tóth Mihály, Bütkösi István stb. — A mezőgazdasági művelés sem szűnt meg, sőt eléggé fejlett gazdasági élet volt. Valóban kifizetett adókról tudunk a következő dolgok után: bárány, olaj, sertés, méz, bor, búza, árpa, köles, széna, lencse, faszén, malmok stb. Mindszent a XVI. század közepén 117 méhkas után fizet adót a töröknek 1 6). Értenek jól a halak konzerválásához. Fellendül az állattenyésztéssel kapcsolatban a bőripar. Törökországba rengeteg gyékényszőnyeget szállítanak. Sok a szárazés vízimalom. 13 FOLLAJTÁR Ernő: Kiskirályság. Vármegyei Szociográfiák c. sorozat I. k. Csongrád vm. Budapest. 1938. II. rész. 42. i. 14 HAJNAL István dr.: Az újkor története. Egyetemes történet c. sorozat III. k. Budapest 1936. 15 SIMA László: id. m„ IVÁN Mihály: Község, amelyben hét család maradt meg a törökdúlás után. (Mindszent.) Nemzeti Újság. 1937. július 10. 7. 1. stb. 16 ZSILINSZKY Mihály dr.: Csongrádvármegye története. I. k. 1897. Budapest 174
