Béres Mária szerk. - Tiszavilág : A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 4. (Tiszaföldvár, 2010)
SZEMELVÉNYEK A MÚZEUMALAPÍTÓ ÍRÁSAIBÓL - Dr. Varga Lajos: A Körös-Tisza-Maros szög emberfőidrajzának vázlata
TISZAVILAGIV. « A középkorról főleg gazdag anyagi képünk van: fejlett gazdasági élet, sűrű település. A szellemiélet köréből csak templomokról tudunk. Némelyik romja ma is megvan: Csomorkány, Szentlászlópuszta, Ecser stb. A XVI. század végén hatalmas szellemi lökést kap területünk, főleg a kuneredetű Szegedi Kis István 1 7), a volt krakkói egyetemi tanár személyében, a kálvinista szellemtől. „Új idők, új dalaival" tört be a töröktől, némettől megkínzott magyar lelkekbe. Kapcsolódott az új hit az örök magyarság gondolatával és megtartotta területünk népét a magyarság számára 1*). A török visszavonulás után jött a XVIII. század! Neoaquistica commissio, II. Rákóczi Ferenc, Pragmatica Sanctio, idegen telepítés, megnémetesítő politika, közöny és meg nem értés a magyarság iránt. — Területünk magyar részei a konvencionálizmuson túl nem menő, u.n. állami támogatásból sem igen kaptak. Kitűnő feltételekkel hatalmas területek jutottak azonban idegen- fajúak, vagy „labancok" kezére. Báró Harruckern alapítja 1722ben Szarvast. Tótokat telepít 1 9). A környező középkori falvak: Káka, Tölgy, Maráz 2 0), Turtő, Halásztelek, Décse stb. eltűntek. Ma puszták. Egy-egy dűlőnév, halom név (Marász, Décsi halom), ér név, határ név, oklevelek tartották fenn emléküket. Telepedéssel és telepítéssel éled újra a Körös mentén Békésszentandrás, Öcsöd és Kunszentmárton. A telepítés itt magyarokkal történt. Részben visszatért az elmenekült őslakosság, részben katolikus kunok (Kunszentmárton), vagy bihari kálvinista magyarok (Öcsöd) jöttek ide. A szaporodás hihetetlen 2 1). Szarvason 1722-ben volt 300 ember. 1865- ben 20.900 lélek. Ez a szaporodás 143 év alatt következett be. jellemző, hogy épen ez a korszak az, amikor a nemzetiségi vidékek pártolása dívott. 1865-től 1920-ig, tehát 55 év alatt 20.900-ról csak 25.000-re szaporodott fel a lakosság Szarvason. Részben az előrenyomuló, de soha teljes érvényesülést el nem érő magyar politika eredménye ez, de főleg eredménye a területek mindinkábbi feltörésének. Nincs hely tovább terjeszkedni. — Míg 1854-ben az egész szarvasi határnak csak 54,1%-a szántóföld, a XX. század első évtizedének végefelé 80,6%! Megkezdődik a kivándorlás a környező falvakba, városokba. Feltűnnek a tót nevek Orosházán, Békésszentandráson. — Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy Orosházát nem dunántúli tótok, hanem dunántúli magyarok alapították újra a XVIII. században (1744). Meglepő, hogy ez a téves, a tényeknek teljesen ellentmondó állítás még olyan nagy műbe is belekerülhetett, mint a Hóman—Szekfü-féle magyar történelem). Még azt csak megértjük, hogy Jókai tótnak írja le Orosházát a „Szegény gazdagokéban, bár az őstelepülő Ravasz, Kocsondi, Kovács, Hajdú, Szemenyei, Rajki, Benkő, Tóth, Kabódi, Horváth, Csizmadia neveknek „tót" mivoltát még Jókai közismert képzeletével sem tudjuk megmagyarázni. Nem mehetünk tovább anélkül, hogy meg ne említsük Thessedik Sámuel szarvasi lelkipásztor nevét a XVIII. század második feléből és a XIX. század elejéről. Az első magyar gazdasági iskola megalapítója, a fásítás és a szikjavitás apostola. Az akácfát ő terjeszti el Szarvas környékén. Fajilag idegen létére is hirdeti, hogy mindenek felett magyarokkal kellene a telepítéseket végezni 2 1). Persze a kutya se hallgatott rá. A Maros folyó a határa ennek a felülről irányított telepítési baklövésnek. A Marostól délre: a Maros—Tisza—Duna szög tele van német és délszláv telepekkel. Magyar alig van; ami van az főleg későbbi település. A Marostól északra a Körös-Tisza-Maros szögben magyar telepeket találunk. Legnagyobb telep a Maros mellett Makó. A XII. századi Völ és Felvöl a XIII. században kapja a Makó nevet 2 3). Nem tudjuk elképzelni, hogy mennyire lehetett „gazdátlan puszta" 2 4) 1687-ben Makó, holott 17 PETRÁK Ferenc krónikája a XVIII. századból. Az idevonatkozó részt közli az Aranykalász c. irod. és tud. folyóirat. 1935. dec. 2. szám. 39. 1. 18 L. SZABÓ Dezső írásait, főleg: A magyar protestántizmus problémái. Budapest 1926. 15—19. 1. 19 MENDÖL id. m. 40. 1. 20 Helyesebben Marazd 21 MENDÖL id. m. 22 THESCHEDIK Sámuel: A paraszt ember Magyarországon,.. . Fordította: KÓNYI János Pécsett. 1785. és Wie konnte die Volksmenge in Ungarn auch ohne ausländischen Kolonisten sehr stark vermehrt werden c. müve. 175
