Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 40 gabonát, ez utóbbit külön asztagba rakták. Ezt az asztagot a cséplés legvégén csépelte el a gépes banda. Hordáskor csak a banda egy része foglalkozott kizárólag villázással, a többiek az ökörfogatok mellé kerültek hajtónak. A hajtó is dolgozott villával: a felrakodásnál ő rendezte el a kévéket a szekéren; lerakodásnál ő hajigálta le a villásnak, vagy egyenesen az asztagra, ha bírta. Az ökörhajtásért egy kevés külön pénz is járt. Általában kénytelenek voltak cséplést is vállalni vagy az uradalomban, vagy a cséplőgép-tulajdonosnál. A cséplőbanda cséplésnél az általános cséplőrészt kapta, azaz: 100 kg után 4 kg-ot. Cséplőbanda: Összetételük változó volt. Félrészes gyerek, általában kettő, néha négy. Ha ketten voltak, akkor az egyik (kévevágó) az etető keze alá vágta a kévét, a másik a töreklyukból kaparta kifelé a töreket. Amikor lement a gépen 10 zsák szem,váltottak. Fiúgyerekek mellett lányok is voltak félrészesek. Amikor négyen voltak, akkor kettő kaparta a töreket, egy az etetőnél kévét vágott, egy pedig vizet hordott, s más apró munkát végzett. A törekes saroglyát két pár felnőtt vitte, s amíg az egyik pár rakodott, a másik pihent egy kicsit. A kizúduló szalmát két állandó ember gyúrta csomókba. A szalmagyúrók idősebb emberek voltak.