Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 41 Négy pár ember volt a rudashordó, ill. asztagos. Négy ember az asztagon dobálta a kévét egymásnak,illetve a gépre, a kévevágó keze ügyébe. A másik két pár a szalmát hordta. A két rudat kétoldalt belökték a szalmakupac alá, az egyik rúdra erősített kötelet átdobták a kupacon, kicsit meghúzták, és a kötél másik végét a másik rúdra csavarták. Az asztagosok és a rudashordók naponta váltották egymást. Amikor megérkezett a szekér a gabonáért, a rudashordók közül az egyik pár beállt zsákolni. Etetők ketten voltak. Egyikük a gépen "etetett", a másik a mázsásnak segített, és a zsírozásokat ellenőrizte, s általában segített a gépésznek is. Az etetők 10 zsák szemenként váltották egymást. Volt külön zsákos is, aki ügyelt a zsákok telésére, ellenőrizte a tiszta-szem tisztaságát, s ő kötötte be a zsák száját, ő hordta a zsákokat a mázsára. A mázsás mázsálta a gabonát, segített a bandagazdának a könyvelésben, továbbá ő is ellenőrizte, milyen minőségű szem jön ki a gépből. A zsákhelyeknél háromféle minőség jött a gépből. Egyszer a tiszta búza; másodszor az un. "második búza", vagyis a szorult szemű, vékony, aszalódott silány búza több gyommaggal és törött szemmel;harmadszor pedig jött az ocsú, rengeteg gyommaggal és törött búzaszemmel. Az aratórésznél és a cséplőrésznél - a munka végeztével még az ocsút is igazságosan széjjelmérték. / 52 /