Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971

Ha tul nagy kazlak voltak, mindkét végére helyeztek egyet-egyet. A víztartályokba egy-egy hosszú nyelű csákl.yá

t és hosszú rúdra kötözött szalma- vagy rongyba csavart csóvát, tűzcsapo

t állítottak.A kádakon keresztülfektették még egy 1,5-2 m hosszú karót, amely a ráakasztott, megmerült vödröt tartotta. Ezekre tűzvédelmi szempontból volt szükség, éa használatukat az utóbbi években tették kötelezővé. Régebben sokat előfordult, hogy tüz ütött ki a lógerekben, melynek megállítása szinte lehetetlen volt, ezért vált szükségessé a fokozottabb előkészület. Sokszor a haragosok ia ilyenkor vettek elégtételt, alkalmazták a piros kakas- féle bosszút. Elég nagy nyugt tlansággal járt az az időszak, amig a lógerba szállitott gabonát el nem csépelték. Tudnak a községben olyan tűzesetről, amikor a bosszút forralok előre figyelmeztették a későbbi károsultat. Papirt dobtak az udvarba: Vigyázz! A piros kakas jelentkezik! És valóban másnap már a lángok martaléka lett az egész termés, de a kazlak közel pakolása miatt a cséplőgép is. A lógerokban a kazlak ugy helyezkedtek mi

nt az utcák két oldalán a házak. A kazalsorok között haladt, illetve állt a cséplőgép. Az egymás után következő kazlak között 5-6 méternyi hely volt, A szérűket az előre kiielölt, meghatározo&t helyre készítették. Sokszor egy lógerben több kazalsor pár is elfért. Hordáskor a szántóföld és a szérüshely közti távolságtól függően naponta 3-5 izben fordultak a kocsik, A munkát csak étkezés miatt szakították meg. Ilyenkor hozzájuthattak meleg ételhez is, amit a gazdasszony maga vagy valamelyik családtag juttatott el hozzájuk a szérűhöz. A tisztára söpört szérűn nyomban megkezdődött a kaza

l vagy asztalraka

s. Először a kocsiról leoldották a köteleket, összeszedték és a kocsihoz akasztották. Ezután az asztagos a szérűre állt,