Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Smuta Kálmánné Koncz Vilmos (1932-2006) fafaragó Kunszentmártonban született. Apja cipész, anyja varrónő volt, aki 1945-től egyedül nevelte három fiúgyermekét. Kunszentmártonban végezte az elemi iskolát, majd a polgári után a martfűi cipőgyárban helyezkedett el. 1950-ben Budapesten autóvillamosságot tanult. 1952-től 1990-ig, nyugdíjazásáig az Ikarusz Karosszéria- és Járműgyárban villamossági szerelői munkakörben dolgozott. Házasságából egy fiúgyermek született. Az 1960-as évek elején a gyárban a művészeti kör tagja volt. Szénnel, pasztellel, olajjal kezdett festeni. Néhány év múlva a Corvin Művész Klub befogadta soraiba. Mint az Ikarusz Gyár garanciális szerelője többször eljutott Európa, Közel-Kelet és Afrika országaiba, melyek kultúrája, népművészete nagy hatással volt további művészeti munkásságára. 1975-1976-ban Tanzániában, Dar es Salaam városban dolgozott az Ikarusz-szervizben. Szabadidejében festegetett és ismerkedett a makondék ébenfa és elefántcsont faragásaival. Koncz Vilmost Tanzániában felvették a Szocialista Képzőművészeti Egyesületbe, melynek tagja maradt haláláig. Kint festett képeiből a Kilimandzsáró Hotelben kiállítást rendeztek. Nyolc alkalommal volt önálló kiállítása Budapesten, tizenhét csoportos kiállításon szerepeltek alkotásai, közte Német- és Lengyelországban, Magyarország nagyobb városaiban és szülőhelyén gyönyörködhettünk festményeiben és faragásaiban. Kísérletező alkotó volt. Üvegmozaik, terrakotta, rézdomborítás, bútorfaragás stb. egyaránt megtalálható több mint 420 alkotása között. A tiszakürti alkotótáborokat követően sorra kapta a meghívásokat fafaragó táborokba. A tiszakürti Arborétumban kettő körfaragással készített faszobra található: a Tasso és a Tanzán családfa. Szülővárosának ajándékozott alkotásai: az 1956-os kopjafa, a Jászok és kunok, a Furulyás, a Kolompolás és a Szárnyasoltár. Az ország különböző településein felállított negyven nagyméretű, többségében többmezős, körfaragásos technikával készített szobra őrzi és hirdeti nevét. Művészetét díjakkal, kitüntetésekkel ismerték el: Corvini Domini I. díj, Csepelért Emlékérem, Rákosszentmihályért Emlékérem, Kunszentmártonért Emlékérme, Corvin Életműdíj. 2006-ban hunyt el Budapesten, hamvait a budapesti Szent Mihály templomban helyezték el. Koncz Vilmos nem végzett képzőművészeti iskolát. „Azt csinálom amit szeretek, ami belülről hajt, mert jeleket szeretnék hagyni magam után, hogy egykor léteztem és talán nem is haszontalanul." - fogalmazta meg ars poeticáját. Forrás BÁLINT Lehel 2003. Jeleket szeretnék hagyni magam után. Képíró Kiadó. Budapest