Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)
Id. P. 1 Kovács Antal (1870-1946) gazdálkodó Polgárosodó parasztcsaládba született 1870. augusztus 30án Kunszentmártonban. Édesapja, P. Kovács Gergely, 1896 és 1897 között Kunszentmárton első községi főbírája volt. Egyenesági leszármazottja volt a Kunszentmártont újratelepítő jász családfők egyikének, nevezetesen fölső Kovács Györgynek, aki Jászfelsőszentgyörgyről származott. Szakértelme és az újra való nyitottsága révén felismerte a modernizáció, a gépesítés alapvető fontosságát. Kunszentmártoni gazdaságában már 1913-ban amerikai gyártmányú kévekötő aratógép dolgozott. Az 1940-es évek elejére John Deere márkájú traktor is megjelent birtokán. Mindig nagy figyelemmel kísérte alkalmazottai életkörülményeinek alakulását. Gondot fordított arra is, hogy három fia a gazdálkodás legkisebb részleteinek gyakorlati ismereteit is elsajátítsa. Ennek során az 1920-as évek közepétől az Országos Mezőgazdasági Egyesület (OMGE) szervezésében fiai - Antal, Gergely és Lajos - több ízben is megfordultak Németországban, ahonnan viszonzásként német gazdafiatalok is megismerték Kunszentmártont és a magyar mezőgazdasági viszonyokat. Kislányát, Máriát pedig az Angolkisasszonyok budapesti intézetében taníttatta. Id. P. Kovács Antal az 1940-es évekre a kor színvonalán álló, jól gépesített agrárgazdaságot alakított ki mintegy 280 kat. hold földbirtokán. Jeles állattenyésztő volt: a magyar katonaság már a '20-as években is vásárolt tőle lovakat. Az 1930-as évektől megrendezett mezőgazdasági kiállításokon tenyészállatait (lovak, juhok) többször is díjazták. Mindezek mellett 1915-től másfél évtizeden keresztül tagja volt a Gazdasági Takarékpénztár R.T. igazgatóságának, több mint két évtizedig pedig a községi képviselőtestületnek, mint a legnagyobb virilisták egyike. Buzgó katolikusként feleségével, Devánczky Katalinnal együtt bőkezű támogatója volt egyházának. 1944 őszén az 1927-ben épített Kossuth Lajos utcai családi házában a szovjet városparancsnok, Karpenkov rendezkedett be. Aranyérmes lovait a katonaság elkötötte, fiai (részben katonaként), családjaikkal együtt Nyugatra menekültek. Lelkileg és egészségileg megviselte, hogy élete munkája és értelme, a lelkiismeretesen és szakszerűen felépített virágzó gazdasága miként megy tönkre a történelem viharában. 1946. április 9-én gyalui tanyáján elhalálozott. 1948 után a családi földbirtok és annak tartozékai (tanyák stb.), valamint a gépállomány képezték a kunszentmártoni Zalka Máté Mezőgazdasági Termelőszövetkezet működési alapját. Forrás Kunszenti Hírek 1994.január VII. évfolyam 1. sz. 1 A családi név előtti R betű a megkülönböztetésül használt „Pipás" ragadványnév kezdőbetűje a 19. század elején élt egyik felmenő titán.
