Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-08-01 / 8. szám
1990. AUGUSZTUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 3 Arcok - sorsok • emlékek Arcok - sorsok - emlékek Arcok-sorsok "...remélem, lesz még jövőnk is!" Talán nincs is olyan polgára Tiszaföldvárnak, aki ne ízlelte volna a Murvai cukrászda fagylaltját vagy süteményeit. Annál kevesebbet tudunk a páratlan ízek alkotójáról, Murvai Gyuri bácsiról.- Mezőhegyesen születtem 1924-ben, majd Makópusztán éltünk, ahol szüleim nyolc hold földön gazdálkodtak. A nehéz megélhetés miatt 1930-ban Szegedre költözött a család. Itt kifutófiúként kezdtem Lindner Mór cukrásznál, és aztán lettem szakmunkás-tanuló.- Hogyan kerültek Tiszaföldvárra?- Nagyapám uradalmi bognármesterként az Erzsébet majorba került, és őt követte a család. Egy év után mi beköltöztünk Tiszaföldvárra. Apám földet bérelt, és azon kertészkedett. Itt akkor még cukrászként nem volt lehetőségem, ezért Pestre mentem kereskedő szakmát tanulni.- Ekkor már javában folyt a II. világháború!- Tanulmányaimat még be tudtam fejezni, de haza már nem jöhettem. Pesten először leventeként munkaszolgálatra hívtak be, védelmi vonalat ásni, aztán besoroltak a Szent László hadosztályba. Szerencsésen éltem túl a háborút, mert mindig megszöktem - összesen tizenkilenc alkalommal. Kombergben ért a háború vége, innen gyalog jöttem haza.- Mi várta itthon Gyuri bácsit?- Családomat épségben találtam, ami bizony nagy boldogság volt. Először testileg kellett felépülnöm. 1947:ben nyitottam első üzletemet, ezt két év múlva felszámoltam és kereskedősegéd lettem a népboltban. Pár év múlva az fmsz-nek lettem főboltosa, a központi áruelosztó vezetője. Itt ért az államosítás, amin máig nem tudtam igazán túltenni magam!- Sok emberben ébreszt ez rossz emlékeket!- Tiszaföldváron engem szemeltek ki erre a feladatra, pedig én sem tagja, sem támogatója nem voltam a pártnak. Éjjel felzörgettek, és bekényszerítettek Szolnokra, ott mellém adtak egy ’’elvtársat", és a boltok listájával elindultunk. Akiket tudtunk, értesítettünk. Emberileg volt ez nagyon nehéz, hiszen minden kereskedő jó ismerősöm, barátom volt.- Később hogyan lett a kereskedőből cukrász?- Az élet produkál furcsa dolgokat, én államosítottam (kényszerből), és én lettem az első maszek, önálló cukrász iparos. Először kezdetleges módszerekkel készítettem a krémest, és piacon árusítottam, majd bérelt nyílt árusítási üzletet nyitottam. A magam ura lehettem, és ez minden karriernél, címnél többet ért.- Mi történt 1956 októberében a községben?- Az én üzletem folyamatosan üzemelt, mert egy komoly szaloncukorrendelésnek kellett eleget tenni. Azért a községi felvonuláson én is ott voltam, ezért zaklattak is sokáig az üzletben és a lakásomon, éjjelnappal. Ezt a bizonytalan időszakot is túl kellett élni. Tragikomikusán vettem a dolgokat, bármilyen nehéz is volt, aludtam rá egyet, és valahogyan mindig megoldódott a helyzetem.- Ennyi kényszer-kompromisszum után hogyan maradt mégis köztiszteletben álló polgár Murvai György?- Én mindig, minden cselekedetemet fölvállaltam, a felelősség alól soha nem bújtam ki. Emberileg becsületesen éltem, a szívem mindig a helyén volt.-Mintcukrász iparos, sikeresnekérzi-eaz életét?- A cukrászatot én honosítottam meg Tiszaföldváron, megtanítottam az édességet fogyasztani és ez egy élet munkájának sikere. Mindig törekedtem arra, hogy árszerű legyek, és a pénzéért minden kedves vevő megkapja a neki járó adagot. A szakmában mindig törekedtem a fejlődésre, soha nem sajnáltam a pénzt, ha szakmai elólépésről volt szó. Most is van egy olyan tervem, hogy egy édesipari részleget beindítok.- A családban folytatódik-e a mesterség?- Gyuri fiam kereskedő, Kati lányom cukrász, így adott a folytatás. Az egész cukrászatban sokat segített első feleségem, aki egészen haláláig támaszom volt. Nehéz volt folytatni, de az élet megy tovább. Újból nősültem, és jelenlegi feleségem is sokat segít. Most ismét foglalkozom tanulókkal is.- Gyuri bácsi, a szakmáján kívül mi a kedvenc időtöltése?- Szeretek sakkozni. Valamikor szerettem az ipartestületbe járni, ott jól éreztük magunkat. Ezt most szervezzük újjá, és ettől sokat várok, mert nagyon hiányzik a közös szórakozás, a családias hangulat, a közösen átélt élmények. Utazni, világot látni is nagyon szeretek, erre mindig szívesen áldoztam, már nagyon sok helyen jártam a világban. Szeretnék még sokat látni, mert tele vagyok tervekkel, a jövőre nézve. Volt múltunk - kinek milyen -, de remélem, lesz jelenünk, és lesz még jövőnk is!- Ehhez a jövőhöz kívánok jó egészséget és ilyen fiatalos lendületet. Köszönöm a beszélgetést. Petraskó Tamás
