Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 9. (Budapest, 2009)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Silvia Lörinciková: Az Andrássyak betléri és krasznahorkai öröksége

7. kép A betléri kastély könyvtára A könyvtár jelenlegi állományában különösen értékesnek mondható az a három ős-nyomtatvány, amelyek az I486 és 1499 közötti időszakból valók, ugyancsak nagy értékkel bír a 17. és a 19. század éveiből való 26 kéziratos emlék. Lipót és utódai nagy érdeklődést tanúsítottak a numizmatika iránt, amit az éremtani katalógusok vaskos kötetei bizonyítanak. Magáról a gyűjteményről azonban semmilyen információ nem maradt ránk. Andrássy Lipót 1824-ben hunyt el, s végakarata szerint a betléri park egyik fenyőligetébe temették el. A 20. század elején, a krasznahorkai vár családi kriptájának befejezése után földi maradványait ide helyezték át. A betléri kastély jelenlegi leltárát nagy mértékben gazdagította a jelentős műgyűjtő, gróf Andrássy I. Manó, Andrássy III. Károly és Szapáry Etelka fia. Az ő érdeme a betléri uradalom Andrássyak birtokába való visszaszerzése volt 1878-ban. Andrássy Manó gróf a pesti egyetemi tanulmányait befejezve, számos nyugat-európai és észak-afrikai országba utazott. 1851-ben társaival együtt ázsiai útra kelt, ahonnan számos néprajzi anyagot hozott Betlérbe, s amelyeket a látogatók ma is láthatnak. 1853-ban megjelent Pesten az „Utazás Kelet-Indiákon, Ceylon, Java, Khina, Bengal" című könyve, amelyet saját rajzaival gazdagított. Közéleti tevékenysége (Torna, majd Gömör-Kishont vármegyék főispánja, Rozsnyó országgyűlési képviselője) mellett a hazai művészetek nagy mecénásai közé tartozott. Numizmatikai gyűjteményét szakmai szempontok szerint gyarapította. Szaktanulmányai az Archeológiai Közleményekben jelentek meg

7 (8. kép). 1855-ben Pozsonyban nőül vette Pálffy Gabriella grófnőt, Pálffy János neves műgyűjtő és mecénás nővérét. 7 ANDRÁSSY M. 1861.