Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

V. Kárpát-medencei figyelő - Csobádi József: 100 éves a Rozsnyói Bányászati Múzeum

100 éves a Rozsnyói Bányászati Múzeum Csobádi József Felsö-Gömört már a régi idők irodalma is festőién szépnek jelzi. A természet gyönyörű színterén, melynek a Szepes-Gömöri Érchegység a Szlovák karszt és a Sajó folyó a meghatározói, a kulturális örökség páratlan gazdagságával találkozunk. Világhírű barlangok mellett a felszínt gazdag és egyedülálló flóra ékesíti, a Kárpátokra jellemző vadvilág minden faja megtalálható. Az ember alkotta értékeket Krasznahorka vára őrzi és felettébb büszke a reá bízott kisebb várakra, kastélyokra, kúriákra, templomokra és templomocskákra az ismert gömöri falfestményekkel, a bányákra és egyéb bányamüvekre, melyek sok száz éven keresztül teremtettek megélhetést az itt élő embereknek. Büszke múzeumaira is, azok gyűjteményeire, melyek több mint tíz gyűjteménycsoportot alkotnak. (A Rozsnyói Bányászati Múzeumon kívül még a Szlovák Nemzeti Múzeum kötelékébe tartozó Betléri Múzeum működik Felső-Gömörben.) A rozsnyói régió kétségtelenül nagyon gazdag múzeumi múltra tekint vissza. Már 1857ben Andrássy György a krasznahorkai uradalom akkori birtokosa látogatást szervezett Krasznahorka várába, melynek 1812-től nem volt lakója, de eredeti berendezése megmaradt. Ezt követően e várba összpontosította az Andrássy-kastélyok berendezésének legértékesebb darabjait, és a kor szellemének megfeleleően családja emlékének megőrzése céljából Vármúzeumot létesített (1882). Bár a Vármúzeum létrejötte kétségkívül fontos eseménynek tekinthető, hiszen később ennek bővítésére is sor került és az itt található gyűjteményről katalógus is készült („... leíró lajstroma"), fontosabbnak tartjuk a múzeumi (muzeológiai) gondolatok meghonosodását a társadalom szélesebb rétegeinél. A 19. század második felében Rozsnyó közelebbi és távolabbi szomszédjainál sorra alakultak múzeumi társaságok, egyletek, gyűjtemények és múzeumok. Ismertek voltak az evangélikus iskolák gyűjteményei Késmárkon, Eperjesen és Iglón, valamint a protestáns gimnáziumban, Rimaszombatban. A hetvenes évektől fokozatosan létesülnek múzeumok Kassán (1872), Rimaszombatban (1882), Poprádon (1883) és Lőcsén (1886). Ebben az időben Rozsnyón és környékén élénk gazdasági élet zajlott, mely vasércbányászatának és annak feldolgozásának volt köszönhető. Gömör ekkor Magyarország vasérctermelése és vasgyártása terén egyaránt a legelőkelőbb helyet foglalta el, hiszen a vasgyártás az országos termelés 30—40%-át tette ki. A Magyarországon üzemelő 55 nagyolvasztó közül 23 Gömörben működött. Rozsnyó, mely középkori hírnevét az arany-, az ezüst- és a rézbányászatának köszönheti, ekkor reneszánszát élte. Virágzott a termelés, feldolgozás, kereskedelem, szállítás, iskolaügy és természetesen a társadalmi élet. A gazdasági és társadalmi életet iskolázott, müveit emberek irányították, akik nagy hatással voltak környezetük szellemi és kulturális életére. A Rozsnyói Bányászati Múzeum megalakulásánál is éppen ők játszották a döntő szerepet. A múzeumalapítás gondolatát az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Borsod-gömöri Csoportja vetette fel (a továbbakban Csoport). (A pontosság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy a rozsnyói múzeum alapításának gondolata Andrássy Franciska grófnőtől származik. O a millenniumi kiállítás megtekintése után 8000 koronát adományozott egy rozsnyói mineralógiai múzeum létesítésére. A javaslat ekkor nem kapott kellő támogatást, így az említett összeg a város kasszájában maradt letétben.) A Csoport 1902. május 11-én Rozsnyón ülésezett (a székhely Ózd volt) és megbízta Eisele Gusztávot a Vashegyi Bánya akkori igazgatóját, hogy dolgozza fel Gömör bányászatának történetét monográfia formájában. Eisele, aki nagyra becsülte a múlt tárgyi bizonyítékait, már a monográfia írásának elején javaslatot tett egy bányászati-kohászati múzeum