Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)
V. Kárpát-medencei figyelő - Csobádi József: 100 éves a Rozsnyói Bányászati Múzeum
megalapítására. A helyi sajtóban megjelent terjedelmes cikkében részletes útmutatást terjesztett elő, melyben körvonalazta a múzeum szükségét, céljait és szerkezetét, az erre a célra felépülő épület és az állandó kiállítás koncepcióját, valamint azok anyagi fedezetét. A javaslatot még 1902-ben elfogadták, a Csoport múzeumi szakbizottságot hozott létre és Eisele javaslata alapján megkezdődött a tárgyi és egyéb dokumentumok begyűjtése. Eisele terve alapján az állandó kiállítás az erre a célra épült objektumban kapott volna helyet. A Csoport Rozsnyó városhoz fordult segítségért, mely a gondolatot támogatva telket ajándékozott. Az építkezési terv és költségvetés elkészítésével Müller Sándor a Rákosbányai bánya akkori, később a Rozsnyói bánya igazgatóját bízták meg. A terv javított változatát 1905 elején fogadták el, a kivitelezésre nyílt pályázatot írtak ki. Ezt Ott József, budapesti építész nyerte meg és 1905. május l-jén megkezdődött az építkezés. A költségvetés szerint több mind 36 ezer koronára volt szükség. Az építkezés költségeihez jórészt a Rimamurány-saigótarjáni Vasmű Rt. járult hozzá, de segített a Borsodi Bányász Egyesület is, és felhasználták a városi kasszában letétbe helyezett 8000 koronát, Andrássy Franciska grófnő ajándékát. Az építkezést még így is Andrássy Dénes gróf volt kénytelen támogatni több mint 22 ezer koronával. Az épület homlokzatán, mely klaszicista sítlusban épült, és ma is Rozsnyó egyik legszebb épülete, a következő felirat volt olvasható: Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Borsod-gömöri Osztálya által Frnaciska grófnő alapítványából létesített Rozsnyó Városi Bányászati és Kohászati Múzeum. Minden eddig hozzáférhető forrás alapján ez az objektum a legrégibb építmény KözépEurópában, mely bányászati és kohászati múzeum céljaira épült. Belsejét az ún. nagyterem és ettől jobbra és balra elhelyezkedő 2-2 kiállítási helyiség képezi. Az épület 42 m hosszú és 17 m széles. Kiállítási helyiségeinek összterülete 282 m 2 . Az épületben szolgálati lakás is helyet kapott 1 szobával, konyhával, kamrával és pincével. Az épületet 1905 decemberében adták át, hiányosságai miatt azonban csak 1908-ban vált használhatóvá. Ekkor kezdődött meg a kiállítás rendezése és a gyűjtemény elhelyezése. Bizonyosságot nyert azonban, hogy az igyekezet nem volt eléggé következetes. Nem volt elég a rendelkezésre álló berendezés, a kiállítandó gyűjtemény pedig szerény volt. A megbízottak sem tudtak kellő figyelmet szentelni a múzeumnak. Ekkor eddig nem látott építkezés folyt a bányán (Rozsnyó), a fő cél a korszerűsítés és a termelés fokozása volt, új és jól képzett szakemberekre volt szükség. Ez okozta, hogy a múzeum összes mozdítható vagyonát egyetlen kiállítási helyiségben raktározták el és 1909-től a múzeumban Bányász Szakiskolát rendeztek be. Ezt csak 1912-ben váltotta fel a várva várt első bányászati és kohászati tárlat. A segítséget a múzeum ismét Andrássy Dénes gróftól kapta, aki további 12 000 koronával járult a kiállítás megnyitásához. A múzeumnak ajándékozta terjedelmes mineralógiai gyűjteményét, vitrineket és a dobsinai Jégbarlangot ábrázoló olajfestményt is. Ezenkívül bányatérképek, zászlók, bányagépeket és építményeket ábrázoló rajzok és fényképek, valamint a bányász- és kohászszakma úttörőinek fényképei kaptak helyet a kiállításban. A múzeum működéséről, működtetéséről, szervezési és személyi kérdéseiről nincsenek feljegyzések. Tény azonban, hogy 1914-ben az első világháború kitörésével a múzeumot bezárták. A Csehszlovák Köztársaság létrejötte után a múzeum nem fejtett ki tevékenységet. A kiállítást a nyilvánosság nem látogathatta, 1923-ban pedig lebontották. A gyűjteményt a Sajó-vidéki Vasbányák vették át, az épületet pedig Rozsnyó városa. Még ebben az évben (1923) a város a múzeum épületét a csendőrség rendelkezésére bocsátotta, később a katonaság elszállásolására szolgált. A katonaság távozása után itt bányász tanonciskolát rendeztek be és az épületben helyet kapott a Városi Könyvtár szlovák osztálya is. A bécsi döntés alapján 1938 novemberében visszatért a Rozsnyói Bányászati Múzeum alapítója és jogot formált az épületre, a berendezésre és a gyűjteményre egyaránt.
