Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Mesterházy Károly: Többosztatú falusi házak az Árpád-kor építészetében
Ezzel kezdetét veszi Magyarországon két világ egymás mellett élése: a keletről magunkkal hozott, látható maradványaiban leginkább a gödör, illetve veremházakkal jellemzett lakáskultúráé, kiegészítve egy régészeti nyomaiban nem, vagy alig látható felszíni sátor/jurt építészettel, esetleg csekély számú faépülettel, és a déli és nyugati világban ekkor már kizárólagosan felszíni épületekkel jellemzett településeké. Nem kétséges, hogy milyen kilátásai vannak a jövőre nézve az egyiknek vagy a másiknak, és nem kétséges, melyik lesz a győztes. De az is bizonyos, hogy a gödörház kultúra még legalább 350 évig, a tatárjárásig megőrzi túlsúlyát. Azután azonban valami hirtelen változás áll be, melynek jól látható nyomait a régészet is ki tudja mutatni. Ezt a folyamatot próbáljuk meg néhány adattal érzékeltetni. Az egyházépítészet leglátványosabb emlékeit, a templomokat, székesegyházakat természetesen figyelmen kívül hagyjuk, úgyszintén a királyi központok védelmi célokat szolgáló várépítéseit is, de mindkét oldal lakóépületeire tekintettel leszünk. Sajnos nem állunk jól a tatárjárás előtti építmények számát és egyáltalán feltártsági fokát tekintve. Többnyire épületrészeket ismerünk, és koruk sem kifogástalanul bizonyított. Ezen kívülálló épületekkel sem számolhatunk, hanem alapfalak maradványaival kell beérnünk. Ilyenek ismertek Zircről, 6 Dömösről, 7 Visegrádról, 8 Belényesszentmiklósról. 9 Ezek közül a visegrádi épület biztosan kétosztású, a többinél pedig az épület hosszú, csarnok jellege sejteti, hogy válaszfalak tagolhatták egykor belső terüket. A visegrádi kivételével királyi gazdasági és egyben lakóépületek voltak, azaz curiák, amelyek a királyság területén sokfelé előfordultak, de régészeti nyomukat még nem ismerjük. (Pécsvárad, Garamszentbenedek, Cinkota, Csepel stb.) A belényesszentmiklósi nagyméretű curia később a Barsa nem tulajdonába került, ők alakították és bővítették arra a formára, amelyben a régészeti feltárás találta. 10 A 11. századból származhat a feldebrői kőépület maradványa is, melyet KOVALOVSZKI Júlia feltételesen a debrői monostorral azonosít. Mivel ennek az épületnek csak egy része maradt meg, az is alapfalakban, aligha mondhatunk róla többet. 11 Még egy 11. századi kőépületről szólhatunk, amely a pozsonyi várhegyen maradt ránk. Ez az épület kétosztatúnak látszik, de igen csekély maradványokat sikerült feltárni, sem hossza, sem szélessége nem ismert. 12 Ezek az épületek semmiképpen sem folytatásai a velünk hozott keleti hagyománynak, egyértelműen az állam- és egyházszervezés nyugati eredetű építészetének hazai megjelenési formái. Nagyon egyszerű alaprajzú, téglalap alakú alapfalaik, nagy, csarnok jellegű épületekre utalnak, melyek belső osztása csak a méretek miatt is valószínű. A födémet óriási gerendák tartották, amilyenek ma már alig vannak erdeinkben és volt erdeinkben is. Fűtésük is egészen bizonytalan, hiszen a padlószintek és a rajta levő kemencék, vagy más tüzelők nyoma nem maradt ránk. Ezeknek az épületeknek az előkelők között is alig lehetett utánzata, legfeljebb az idegenek lakták őket. Mert az bizonyos, 6. KOPPÁNY Tibor 1972. 139-46. 7. GEREVICH László 1983. 2. ábra.; KOPPÁNY Tibor 1999. 22. kép. 8. SZŐKE Mátyás 1986. 3-5. 9. PÓPA, Radu 1984. 21.; BÓNA István 1989. 152-153.; KOPPÁNY Tibor 1999. 23. kép. 10. KOPPÁNY Tibor 1999. 36. 11. KOVALOVSZKI Júlia 1993. 87-89. 2. kép.; Ugyanitt említi KOVALOVSZKI az esztergom-szigeti bencés apácakolostor osztatlan terű épületét, i. m. 97.; KOVALOVSZKI Júlia 1994-95. Abb. 11. 236-38. 12. STEFANOVICOVA, Tatiana 1975. 86. 71. kép.; MESTERHÁZY Károly 1991. 72. 56
