T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Varjú Róza: A népművészet az iskolai nevelésben. Csete Balázs rajztanári munkássága

anyagot használt fel, amelyet az 1904 és 1922 között megjelent Malonyay-kötetekből másolt ki. Ezek felkeltették érdeklődését a néprajz iránt, ő maga is gyűjteni kezdett. A Néprajzi Múzeum munkatársaival az 1920-as évektől szoros kapcsolatot alakított ki. A magyar néprajzi irodalmat rengeteg, reprodukcióra is alkalmas ábraanyaggal gazdagította. Néprajzi munkássága a gyűjtésekkel, rajzokkal, kéziratokkal egyre gazdagodott. De egyre több tapasztalatot szerzett a rajztanítás módszertani kérdéseiben is. A néprajzi gyűjtőmunka sok új felismerést hozott a számára. Idézet tőle egyik kéziratából: „A magyar gyermek környezetének formáin át tanul meg magyarul látni és magyarul alkotni. Rá kell mutatni a tárgyak részletfinomságaira és a kompozíció összhatásának esztétikai értékeire, akár egy bútor díszítményének kompozíciójában, akár pedig a népi enteriőr együttesében, avagy a falu összképében, amely a népi házak, viselet és természeti szépségek magyar ízlésű és ihletésű egysége. A fentiekben vázolt módszerű rajzoktatás megköveteli a rajztanártól azt, hogy lelkes gyűjtője és alapos értője legyen a magyar népművészetnek. Hogy állomáshelyének és környékének a népművészeti formakincsét begyűjtse tanmenetébe és megszerezhető tárgyi anyagát rajzszertárába." A második világháború alatt Csete Balázs sokéves gyűjtőmunkája, gazdagon berendezett szertára, a Csepeli Polgári Iskolával együtt megsemmisült. 1948-ban szülőfalujába, Jászkisérre költözött. Úgy érezte, munkája folytatásához a szülőföld tud új erőt adni. Jászkiséri tanárságának éveiben olyan témát választott magának a népművészet mellett, amely segítségére volt ismét a pedagógiában, ugyanakkor a pedagógia is gazdagította szempontjait, módszereit a néprajzi kutatásokban. Itt a gyermek élete, a gyermekjátékok gyűjtése állt munkássága középpontjában. A rajzórák feladatába beépítette a gyermekjátékok gyűjtését is. Szülőföldjéről gyűjtött népművészeti, rajzi anyaga egyre gyarapodott. Élete utolsó éveiben támogatást, sok segítséget kapott Kaposvári Gyulától, a Damjanich Múzeum akkori igazgatójától. 1958-ban halt meg mint köztiszteletben álló tanár és néprajzkutató. A Néprajzi Múzeumban a Rajztár 395