Szabó István: Faragó István szolnoki szabómester műhelye – Szolnok megyei múzeumok közleményei 43. (1988)
A speciális magyarországi körülmények következményeként éppen a múzeumok létrejötte idején vált azonban az addig többfókuszú ország Budapest-centrikussá. Természetesen ez azt is jelentette, hogy a kulturális életnek ez a területe is főváros — mint központ - szemléletű lett. Itt alakultak országos múzeumaink, értékőrző szerveink, s a hangsúly egyre inkább áttevődött a budapesti intézményekre. Az új állapot szemléletbeli változást is eredményezett. Országos hatókörű archiváló helyek szerveződtek múzeumi-levéltári-könyvtári s egyéb vonatkozásban, vagyis olyan intézmények, amelyek hivatalból begyűjtötték a múltra vonatkozóan is az információk, emlékek legtöbbjét. S így a fővárosban egyetlen központosított intézmény gyűjteményét tanulmányozva is olyan fontos adatok birtokába juthatott bármely kutató, hogy úgy érezhette: minden kérdésben illetékes megfellebbezhetetlenül nyilatkozni. A helyzet pedig korántsem volt ennyire steril. Számtalan érték maradt továbbra is az alapozáskor még majdhogynem azonos feltételek és gyűjtemények felett rendelkező vidéki kutatóhelyeken. Ám ezek közül igen kevésnek az anyaga ismert, idézett. A régészek, művészettörténészek és alkalmankint egy-egy speciális történeti témakör búvárai rákényszerülnek ugyan arra, hogy országos felmérést végezzenek, s vidéki gyűjtemények anyagát is figyelembe vegyék, ez azonban tapasztalataink szerint esetleges. A mechanizmus ugyanis az, hogy hivatalos körlevelekkel kívánják a kívánt felvilágosítást, adatokat megszerezni. Ám mivel a nyilvántartási kartonokon ezek az egyéni igényeknek megfelelő adatok általában nincsenek feltüntetve, s ez a vidéki szakemberekre plusz feladatként külön kutatásokat, utánjárást róna, a kérdőívekre, felmérő lapokra adott válaszok legtöbbször elutasítóak, de semmi esetre sem kielégítőek. A felszabadulás után a múzeumok szaporodásával, a vidék szakemberekkel való ellátottságának növekedésével nemhogy javult volna, de romlott a helyzet. Még inkább érezhető a vidék és a központ különválása. Segítik ezt azok a körülmények, hogy mostmár ténylegesen minden központi intézmény, minden szakmai, ismeretterjesztő periodika, valamennyi szakmai bizottság, és nem utolsósorban minden tömegkommunikációs lehetőség a fővárosban koncentrálódott. Ugyanakkor a hallatlanul megnövekedett számú múzeumi közgyűjteményi egység, s azok kezelői: a jelentősen felszaporodott számú szakalkalmazott gárda negyven esztendő alatt hatalmas mennyiségű tárgyi-fotó-, és dokumentációs anyagot halmozott fel. 4
