Szabó István: Faragó István szolnoki szabómester műhelye – Szolnok megyei múzeumok közleményei 43. (1988)

Ami még annyira sem ismert — legalábbis országos szinten — mint a századeleji gyűjteményeink háború előtti anyaga.

4 Történt több kísérlet is ennek az áldatlan állapotnak a felszámolására. Ezek közül a legígéretesebb az állagjegyzékek közzététele, amire leginkább a képzőművészet szolgált példával.

5 Ezek összeállítása azonban általában — csakúgy, mint a századeleji időszakban is — egy-egy lelkiismeretes szakemberhez kötődik, akinek megkezdett, mindenki által igényelt munkáját mások már nem igen folytatják. A műtörténészek azért is járhattak elöl jó példával, mert anyaguk egyneműsége miatt (festmények, szobrok, grafikák; illetve az iparművészet hagyományos, de teljesen elkülöníthető homogén területei), s a felszaporodott számú kiállításokat kísérő katalógusok — ha nem is törvényszerűnek tekinthető, de szakmai berkekben mégiscsak valami mércének számító — közlésrendszert, a tárgyak beazonosítás! alapjául szolgáló adatsor erkölcsileg kötelező felvonultatásának formáját alakították ki. S ezzel közelítettek valamiféle általánosan és mindenki által használható egyetemes szinthez. Amikor az Országos Múzeumi Tanács Történész Szakbizottságában néhány évvel ezelőtt az egyik ülésen e kérdésekre terelődött a szó, úgy gondoltuk, a magunk múzeumi gyakorlatát, s a felmerült igényeket figyelembe véve saját területünkre is ki kellene dolgozni egy általánosan is használható információ-közlési rendszert.

6 Más, már megjelent, de alkalminak tekinthető példák tanulságait is felhasználva, múzeumi vezetésünk támogatásával arra az elhatározásra jutottunk, hogy megkíséreljük ezt a többoldalú igényt is kielégítem akaró közlésrendszert saját anyagunk sorozatszerű bemutatásával — ha lehet — általánosítani.

7 Füzeteinkben anyagegyütteseket, öszszetartozó, egymás mellé felsorakoztatható, egymással a tárgyakat összefüggésbe hozható csoportokat kívánunk bemutatni rendszeresen ismétlődő megjelentetéssel a Szolnok megyei Múzeumok történeti értékeiből. A közléskor az anyag tárgykatalógus része a meghatározó, ahol a közölt leírásokat, a tárgyakra vonatkozó legszükségesebb adatokat (leltári szám; tárgy megnevezése; anyag-technika; méretek; lelőhely) a tárgyak formáját, jellegét, szerkezetét bemutató rajzok (részletrajzok) egészítik ki. A katalógus részhez szöveges ismertető — ha úgy tetszik speciális szempontok szerint készített tanulmány — járul, amely nem tartalmazza ugyan a témakör teljes feldolgozását: vagyis nem végleges formájú szakcikk a tárgyakkal kapcsolatosan, hanem egy olyan szakfeldoigozás, amelyben a közölt tárgyakhoz a füzet összeállítója hozzárendel minden — a múzeum külön gyűjte5