Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

3—4-en összeállnak és egymásnak aratnak. Mindenki kitesz magáért, nehogy (megszólják. A gazda ilyenkor szintén kitesz (magáért, jó ételt ad."" (Szabolcs ím.)

190 „Fehérgyarmaton a kisebb földűek ünnepnapokon, vasárnap aratnak, mert hétköznap bérmunkát vállalnak. Ilyenkor a szomszédok összefognak és együtt végzik el." (Fehérgyarmat) „8 hold körül volt földünk. Az időjárás miatt jó emberek jöttek segíteni hordani. Nem emlékszik ki hordott nekik utoljára a téesz előtt."" (Edelény) „Nekünk nem volt földünk, mi kepével arattunk mindig. Hermán Lajos szomszédunk. Földje 25—30 hold között van. Hordáskor legutóbb a következők segítettek nekik: Falucskai Béni idegen, közel lakik, Baksa János idegen, tőszomszéd, Paravai János idegen, szomszéd,. Cihtári Bertalan és Dihtári János nász és vő, nem laknak messze." (Szalonna) „A gazda szólt a szomszédoknak és 4—5 szekér összeállt. Előbb egyikét aztán a másikét hordták be. Azok álltak össze, akik közel laktak egymáshoz." (Boldogkőváralja) „Ha a gazda szekérrel megy magának dinnyét hozni, az útbaesőkét is felveszi sokszor, szívességből hazaviszi nekik. Mégköszönik." (Szabolcs ,m.)

m „Azelőtt nem szoktak segíteni aratáskor. Mindenki valakinek a kepése volt és az be is hordta neki. A 10—15 holdasok, a szomszédok hordtak be együtt, hogy hamarabb meglegyenek." (Nyírgyulaj) ,A szomszédok hordtak be együtt, néha 4—5 szekér is ment. Előbb egyikét mindenki, aztán a másikét." (Matolcs) A cséplés már nagyobb munkatársulás. Itt is megfigyelhető bizonyos lokalitási elv, az egy végen lakók, egymáshoz közelebb esők csépelnek együtt. A Nyírségben azonban ez a munka általában nem társasmunka, hanem részes. A szegényebb lakosság így jut bizonyos keresethez. A területük többi részén ez a legnagyobb szabású '.megmozdulása a közösségnek, (mezőgazdasági munkák idején. A Nyírségnek ez a munkaszervezete valószínűleg arra vezethető vissza, hogy itt már alföldi jellegű gazdálkodás folyik, a gabonát nem rakják általánosan csűrbe vagy aborába, mint a hegyvidéken vagy Szatmárban. Ezért itt korábban a lakosságnak jó részesmunka lehetőség volt a cséplés, hiszen a birtokosoknak mielőbb el kellett csépelniök. A hegyvidéken a csűrökben a gazdák egész télen át maguk is csépelhettek, rendszerint a szükséghez mérten vertek ki néhány kévét, keresztet és őrölték meg. A cséplőgép megjelenésével Szabolcsban így a cséplés továbbra is kereseti forrás maradt, míg a többi részekentársasmunkává vált, hiszen korábban is (megvoltak ilyen elemei. Nagy jelentősége van a társasmunkáknak az egyéb növények betakarításában és feldolgozásában. Itt az összefogás szintén a munkafolyamatot gyorsítja, (megvédi a betakarított növényt a romlástól, rothadástól. „Nincsen sok kukoricánk, de azért szokott segítség is jönni, rokon,, szomszéd. Kiss Andrásné volt itt és Kiss György né a tavaly, ök szomszédaink, nem rokonok. Ha egyik hamarabb töri le, akkor a másikhoz elmegy segíteni. Más munkáknál meg mi segítjük vissza. Tavaly is így volt. Kissék hamarabb törték le és átjöttek hozzánk, nem is hívtuk, ők ajánlkoztak. Fosztásnál, morzsolásnál mindenki a magáéval van elfoglalva,, esténként az öregek csinálják, itt nálunk én szoktam fosztogatni, imorzsolni." (Abod) „Kukoricatöréskor a fiúk elmennek esetleg segíteni a lányoknak, de a család egyedül is el tudja végezni, nem termelnek olyan sokat." (Baskó) „Kukoricatörésnél hívnak segítséget. Aki maga ajánlkozott vagy a szomszédot. Néhány ember összeáll és előbb egyikét,, 190 U. a. 73. 191 TJ. a. 74. 98