Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Novák László Ferenc: Nagykőrös szerepe a száz éve megalakult Tanácsköztársaság honvédő háborújában 1919
TISICUM XXVIII. Münnich Ferenc a válságos helyzetről részletesen ír visszaemlékezésében. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. április 21-én elrendelte az egységes katonai vezetés megszervezését, a hadsereg parancsnokság felállítását. A parancsnokság ügyében tárgyalt Garbai Kratochvillal - a fegyverletétel miatt azonban a létrehozott Keleti Hadsereg-parancsnokság vezérkari főnöke Stromfeld Aurél ezredes, „ez a szociálisan gondolkodó, hazafias, kiváló tehetségű katona” lett. „Adott helyzetben nem volt idő hosszadalmas, bonyolult szervező- és átalakító munkára. Azokat az erőket kellett megfelelően összefogni, csoportosítani, amelyek rendelkezésre álltak [...] Stromfeld vezérkari főnök ellentámadásokkal igyekezett feltartóztatni a román hadsereg előrenyomulását, hogy időt nyerjen a vörös csapatok lehetőleg nyugodt áttelepítésére a Tisza folyó jobb partjára”. Stromfeld sikeres harcot folytatott a románok ellen Hajdúszoboszlónál, Nyíregyházánál, azonban súlyos csapásként érte Kratochvill ezredes fegyverletétele április 26-án, amely a román hadsereg térhódítását, kiterjeszkedését mozdította előre. „A Stromfeld vezérkari főnök által elrendelt és helyenként sikerrel keresztülvitt ellentámadások hatása alatt az ellenség csak fokozott óvatossággal haladhatott előre. De Kratochvill árulása következtében elkerülhetetlenné vált a Tanácsköztársaság csapatainak visszavonása a Tisza mögé [...] Stromfeld felismerte, hogy a felbomló és rossz hangulatú csapatokat csak a Tisza folyó természetes védelme mögött lehet újraszervezni, rendezni és harcképessé tenni” - írja Münnich.17 „Nehézséget jelentett a hadsereg fegyelmének helyreállítása is, mert a hadosztály mellett működő katonai forradalmi törvényszék nem volt hajlandó erélyesebb lépésekre, nemcsak dezertőrökkel, de még a kémekkel szemben sem, ezért legtöbb esetben magamnak kellett intézni az ügyeket [...] A csapatok annyira lezüllöttek, a fegyelem annyira meglazult, hogy Körös mögötti állásokat feladták és feltartóztathatatlanul özönlöttek a Tisza mögé. Csak friss csapatok harcbavetésével lehetett volna megállítani őket, ilyenek azonban a fronton nem voltak. A keleti hadsereg parancsnoksága a hadosztály gyülekezési pontjául Nagykőröst jelölte ki. Itt azután sikerült helyreállítani a hadosztály haderejét, és megkezdeni a csapatrészek kiegészítését. Kiegészítésül a Tiszántúlról önként evakuáltakat használtuk fel, akik között volt az Oroszországból visszatért hadifogoly, s ezeknek az erőknek bevonásával normális viszonyokat teremtettünk a hadosztályban. Már május első napjaiban az egyik dandárt a tiszai átkelések megfigyelésére toltuk előre. A másik továbbra is Nagykőrösön maradt. Ezt az időt felhasználtuk a csapatok továbbképzésére és politikai nevelésére. Naponta rendszeres katonai gyakorlatok folytak, a foglalkozás utáni gyűléseken politikai felvilágosító munkát végeztünk. Ez idő alatt sikerült a politikai megbízottak nagy részét kicserélni jórészt olyan elvtársakkal, akik mára diktatúra előtt tagjai voltak a kommunista pártnak [...] Ezeknek az intézkedéseknek már ekkor mutatkoztak az eredményei, amikor a hadosztályt Salgótarján védelmére kellett Budapesten keresztül átdobni. A felvonulás a legteljesebb rendben folyt le, s a felújított hadosztály az első harcokban megmutatta, hogy a tiszántúli visszavonulás által előidézett züllést kiheverte. Ugyanakkor teljes rendben folyt le a hadosztály átcsoportosítása Kecskemét környékére, amikor a hadsereg-parancsnokság a balkáni francia hadsereg támadását várta ebből az irányból...” -írja visszaemlékezésében Münnich Ferenc.18 17 MÜNNICH 1986.79-80. 18 MÜNNICH 1986.1974-1975. A szétzüllött állapotban lévő Vörös Hadsereg Nagykőrösön került megregulázásra. Münnich érdemei közé tartozott tehát a VI. gyalogezred morális állapotának helyreállíttatása és harcképességének megerősítése. A román előrenyomulás miatt Nagykőrösre kellett a toborzóparancsnokságot áthelyezni Gyuláról, s itt vált igazán ütőképessé a Vörös Hadsereg. Münnich Ferenc 1919. április 9-től működött Nagykőrösön, parancsnoksága a Hétvezér utca és a Ceglédi út sarkán álló Beretvásféle kúriában volt (Ceglédi út 6.). Az Arany János Református Általános Iskola falán elhelyezett vörösmészkőtábla emlékeztetett arra, hogy 1919 áprilisában ott szervezték a 31. vörös gyalogezredet, amelynek parancsnoka dr. Pogány Kálmán volt.19 Pogány egyik barátja és harcostársa, Forgács (Fischer) Béla - korábban a Monarchia hadseregének hadnagya -, meggyőződéses kommunistaként csatlakozott Pogány Kálmán hadtestéhez. Visszaemlékezésében nagykőrösi és kecskeméti eseményekről is beszámol: „Stromfeld Aurél vezérkari főnök utasítására, Pogány Kálmán a 31-es gyalogezred megszervezéséhez és felállításához kezdett, majd ennek befejezése után átvette annak parancsnokságát. Az ezred székhelye Nagykőrös volt. Nagyon örült, hogy olyan ezred élére állhatott, amelynek állománya a Viharsarok szegényparasztjaiból, temesvári és aradi munkásokból tevődött össze. Az egyik század csongrádi és Duna-Tisza-közi zsellérekből és kubikusokból állt, akik közül sokan már a földmunkások mozgalmaiban is részt vettek. Ezek a katonák a puszta kenyérért folyó küzdelemben edződtek [...] Pogány Kálmánnak nem volt nehéz meggyőznie őket: azért kell harcolniuk, hogy megakadályozzák a kapitalisták visszatérését. Amikor Pogány Kálmán átvette az ezred parancsnokságát, beszédet intézett a katonákhoz: »Esztendők óta öldöklő háborúban vettetek részt, sorsotok jobbá tételének legcsekélyebb reménye nélkül. Miért ne fognátok fegyvert most, elvtársak, saját érdeketekért, a proletárság igaz harcáért, a Tanácsköztársaság fennmaradásáért? Az ezred parancsnokságát abban a tudatban veszem át, hogy a proletárforradalomhoz méltóan, bátran és fegyelmezetten fogjátok megállni a helyeteket. Én pedig ígérem, elvtársak, hogy nemcsak parancsnokotok leszek, hanem megértő bajtársatok is« - mondta többek között. Szokatlan volt a bemutatkozásnak ez a módja, s egészen más volt ez a hang, mint amilyet a régi katonaéletben ismertek. Az alparancsnokokkal külön beszélt. Hangsúlyozta a katonákkal szembeni megértő magatartás és bajtársi szellem kialakításának fontosságát. Olyan kapcsolatot kell teremteni a volt tisztek és katonák között, amely a múltban fennállott merevséget, embertelen és rideg magatartást megszünteti. Érezzék a katonák a múlt tisztjei és a mostani parancsnokok közötti különbséget. Minden törekvésünknek arra kell irányulnia, hogy a katonák bizakodóan tekintsenek 19 A gömöri Pelsőcön született 1882-ben (édesapja Pachl Viktor MÁV tisztviselő). Egyetemi doktori művészettörténész diplomát szerzett 1907-ben Budapesten. A kommün elején Lukács (Löwinger) György népbiztos-helyettes munkatársaként működött, az általa megszervezett Művészeti és Múzeumi Direktórium elnöke és a muzeális műkincseket szocializáló bizottság vezetője volt. A háború kezdetekor hadügyi népbiztos, a Vörös Hadsereg 31. gyalogezredének dandárparancsnokává nevezték ki. A bukás után letartóztatták, 1920-ban elbocsátották a Szépművészeti Múzeumból, ahol művészettörténészként, múzeumőrként dolgozott. 1945-ben rehabilitálták, s kinevezték minisztériumi államtitkár-helyettesnek, majd a Szépművészeti Múzeum főigazgatójaként dolgozott nyugdíjazásáig. 1951 -ben hunyt el. KENYERES (főszerk.)! 969.425. 186
