Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Novák László Ferenc: Nagykőrös szerepe a száz éve megalakult Tanácsköztársaság honvédő háborújában 1919
NOVÁK LÁSZLÓ FERENC: NAGYKŐRÖS SZEREPE A SZÁZ ÉVE MEGALAKULT TANÁCSKÖZTÁRSASÁG HONVÉDŐ HÁBORÚJÁBAN 1919. a jövő elé, és ne csak a fegyverhez értsenek, hanem a politikához is - magyarázta barátságos, de határozott hangon. Ezredünk nagykőrösi tartózkodása alatt megalakítottuk a pártszervezetet. Titkárunk a nagykőrösi Kiss Károly tett, a vezetőség tagjai között Pogány Kálmán és István, Davidovits Henrik, Komis Alfréd, Kádár Imre, Tagányi István és Forgács Béla kaptak helyet. Előadásokat tartottunk népes hallgatóság előtt. A legszívesebben Pogány Kálmánt hallgatták: szívhez szólóan, jóízű magyarsággal tudott beszélni. Az ezred pártszervezetének létszáma napról napra emelkedett. A voit tartalékos tisztek kivétel nélkül a tagok sorába kerültek, az egykori hivatásos tisztek közül azonban csak csekély számban jelentkeztek felvételre. Az ezrednél bizakodó volt a hangulat. A világháborút végigszenvedett katonák már nemcsak a múltról, hanem a jövőről és annak alakulásáról, kihatásairól is beszéltek. A parancsnok és az alparancsnokok legtöbb idejüket a katonák körében töltötték. Az ezred zászlóaljainak parancsnokai hetenként egyszer panasznapot tartottak [...] Nagykőrösön géppuskás tanfolyamot indítottunk. Időtartama két hét volt. A tanfolyamon nem csak 31-es vöröskatonák, hanem más ezredbeliek is résztvettek. Vezetője, mivel a világháborúban is géppuskás voltam, én lettem, s egyben a második zászlóalj géppuskás századának parancsnoki tisztét is betöltöttem. A kis városkában barátkoztunk a lakossággal. Meghívtak bennünket ebédre, vacsorára. Pogány Kálmánt is gyakran megvendégelték. Néha meghívás nélkül is bekopogtatott egyegy munkáscsaládhoz. Mindenütt szívesen fogadták. Tapasztalatairól, a nép hangulatáról azután részletes jelentést küldött Kun Bélának, aki erre külön megkérte. Amikor két katonánk megnősült, őt kérték fel tanúnak. Az esküvői lakomán megtáncoltatta a menyasszonyokat, ajándékokat is vitt a házhoz, és az újdonsült férjeknek nyolc nap szabadságot engedélyezett. Nagykőrösi tartózkodásunk alatt a 6. hadosztály parancsnoksága rendelkezésére egy zászlóaljjal Kecskemétre kellett utaznunk. Lőwinger Henrik zászlóaljparancsnokot és engem jelölt ki Pogány Kálmán. Egy jól felfegyverzett ellenforradalmár bandával néztünk farkasszemet. Ezek között szép számmal voltak tisztek, csendőrök, rendőrök és bezupált altisztek, de munkás, szegényparaszt egy sem, amit szinte természetesnek találtunk. Megérkezésünk és létszámunk meglepetést keltett. Erre nem számítottak. Fegyvereink és géppuskáink eredményeként az ellenforradalmárok megadták magukat. Fegyvereiket az általunk kijelölt helyre rakták le. A sebesülteket kórházba szállíttattuk, a fogságba kerülteket pedig átadtuk a kecskeméti katonai parancsnokságnak. Halottjuk nem volt. Ez volt az első találkozásunk felfegyverzett ellenforradalmárokkal.20 20 Az esemény történeti feltárása még nem történt meg, részletek azonban ismeretesek. „A kommunista rendszer március 26-án új karhatalmi szervet állított fel: a korábbi csendőrséget és rendőrséget felváltó Vörös Őrséget, amelyet közvetlenül a Belügyi Népbiztosság alá rendeltek. Tagjai többnyire frontot járt, a Monarchia hadseregében szocializálódott katonák és a régi rendfenntartó szervek csendőrei és rendőrei voltak, valamint besorozott munkások, akiket - ha erre szükség volt - a Vörös Hadseregbe is áthelyezhettek. A régi karhatalmista tagság túlsúlya miatt a testület lojalitása és »használhatósága« joggal volt megkérdőjelezhető. A fegyveres szervezet mellé ezért még ugyanebben a hónapban újabb alakulatokat hoztak létre..." BÖDÖK 2016. A Kecskeméten történtek a kommün iránti bizalmatlanságból vezettek az ellenálláshoz a Vörös Őrséghez kötődően. Vö. BÉKEVÁR11979. Nagykőrösi tartózkodásunk alatt ezredünk létszáma annyira megnőtt, hogy a katonáknak járó zsoldot az ellátmányunk már nem fedezte. Pogány Kálmán az ezredirodába hivatott [...] mint tudod, a gazdasági főnökünk beteg. Téged kérnélek fel, hogy létszámunk nagy emelkedése miatt ellátmányunkat a Hadbiztosság megfelelő mértékben emelje fel. Levelet intézek hozzájuk, amit át kellene adnod! - Örömmel vállalom - mondtam. - I/égy magadhoz néhány katonát és a legközelebbi vonattal utazzatok Pestre! Komis Alfrédot, Ermer Árpádot, Kádár Imrét és Halászi Istvánt jelöltem ki magam mellé. Pestre érkezve a Hadügyi Népbiztosságon felkerestük a hadbiztost. A levelet olvasva, amelyet Pogány Kálmán hozzá intézett, a kért összegnek csak a harmadát akarta kiutalni, a főhadbiztos távolléte miatt. Tanácsára Kun Béla elvtárshoz fordultam. Tájékoztattam a titkárát és átadtam Pogány levelét is [...] Rövid pár percre rá a titkár bevitte Pogány levelét, majd kijött és betessékelt Kun Béla szobájába, aki kedvesen fogadott, hellyel és cigarettává kínált. - Olvasom - mondta -, hogy nincs pénze -és mosolygósán tekintett reám. - Nekem sincs, de dandárrá dagadt ezredünknek sincs! - mondtam. - Milyen a hangulat Nagykőrösön, hogy viselkedik a nép, a katonák? - kérdezte. - Mifélékből, kifélékből alakult az ezredük? Pontos és részletes tájékoztatást adtam. -És az elvtárs honnan került oda?-Jó barátom, Pogány Kálmán az ezredem parancsnoka és oda vezényeltettem magam. Géppuskás századparancsnok vagyok és jelenleg a beteg gazdasági főnökünk helyett jöttem, hogy a pénzt mielőbb megkaphassuk. Egyébként egy géppuskás tanfolyamot is vezetek, amelyen idegen ezredbeliek is részt vesznek. - Ez derék dolog. Egyébként én is géppuskás voltam - mondta Kun elvtárs. Utána telefonon adott utasítást a kért összeg kifizetésére. - Meg van elégedve, parancsnok elvtárs? - kérdezte mosolyogva? - Nagyon szépen köszönöm szíves fáradozását és megtisztelő megértését, amellyel ezredparancsnokunk, Pogány Kálmán kérését fogadta, Kun elvtárs - feleltem. Egy kis szekrényhez lépett és néhány doboz cigarettát vett elő, mert titkára bejelentette, még négy bajtárs jött velem és várakoznak reám. - Pogány elvtársat külön üdvözlöm. De várjon csak - mondta -, az elvtársakkal is kezet akarok szorítani! Ha kikerülnek a frontra, legyenek méltóak arra, hogy a Magyar Vörös Hadsereg katonái lehetnek, s harcoljanak győzelmesen a proletariátus igaz ügyéért! - Majd felém fordult: - Aztán úgy képezze ki a katonákat, hogy a géppuskákkal jól tudjanak bánni, mert ha felforr a hűtő, bedöglik a masina! Tisztelegve köszöntünk el Kun Béla elvtárstól [...] Négy hetet töltöttünk Nagykőrösön. Katonáink megfelelő kiképzésben részesültek. Új katonaruha, sapka, bakancs, hátizsák, kenyérzsák került kiosztásra, aminek nagyon örültek, de másnap már búcsút vettünk Nagykőrös velünk megbarátkozott, kedves lakosságától. 187
