Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Kruzslitz Ilona: Gombák, fűszer- és gyógynövények gyűjtögetése a kalotaszegi Kiskapuson
Néprajz KRUZSLITZ ILONA Gombák, fűszer- és gyógynövények gyűjtögetése a kalotaszegi Kiskapuson* Kutatástörténeti áttekintés Az erdélyi Kiskapus magyar lakosságának gyűjtögető gazdálkodásával 1997 óta foglalkozom. Témám kiválasztásával célom az volt, hogy megismerhessem és leírhassam ennek az elzárt, fejlődésében gátolt településnek a még meglévő archaikus ismereteit az említett témakörben - ugyanakkor kitekintést kapjak a változásokra, melyek, ha lassan is, de végbemennek a faluban. Néprajzi gyűjtőúton négy ízben jártam Kiskapuson témavezetőm, Szabó László tanár úr társaságában. Ő vezetett be a leglényegesebb ismeretekbe a kérdezések során. Adatközlőim révén feltárhattam és leírhattam a régi és a még meglévő gyűjtögetéssel kapcsolatos népi tudást. A gyűjtögető és a termelő gazdálkodás kapcsolatának feltárását fontos feladatnak tartották történészeink és etnográfusaink. A gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodás témakörében megjelent publikációkat Gunda Béla 1948-ban összegezte. A természetes növénytakaró kihasználását a termelő gazdálkodás függvényének tekinti az erdőlés, a méhészet, a vadfogás, a vadászat és az ásványi anyagok hasznosítása mellett. A népi gyógyításban felhasznált növényekről először Bart- holomaeides László közölt adatokat 1808-ban megjelent munkájában. Mint nevezetes gyógyfüvet említi, többek között a ma is használt gyógynövények közül a következőket: „Apróbojtorján, Veronika, Farkas-Alma, Fetske-fű, Szék-fű, Úti-fű, Úti-bodza, Kakukk-fű, Csalán, Ökörfark, Belend-fű.... A gyógyszerek, amelyeket a nép használ, csaknem mind a természet világából valók, csak kevés az állatoktól... A köznép nem szívesen szalad az orvosokhoz, sebgyógyító borbélyokhoz megy csak el néha érvágás céljából." Hunfalvy János 1867-ben szól a bodza, a farkasalma, az útilapu, az ökörfarkkóró, a beléndfű felhasználásáról a népi gyógyászatban. A két szerző ezek mellett több növényt is felsorol, amelyeket ma már nem használnak, azonban nagy az olyan, gyógyításban felhasznált növények száma is, melyeket nem említenek könyveikben. A XX. század első feléből Vajkay Aurél munkásságát említjük, aki a témakörön belül főleg a népi gyógyászattal foglalkozott. Ujváry Zoltán a vadon termő növényeknek a táplálkozásban betöltött szerepét az abaúj- zempléni hegyvidéken, valamint Gömörben vizsgálta. Szabó László a népi természetismerettel foglalkozott, valamint tanulmányozta az Ipoly-völgy településeinek erdőhasználatát. Első néprajzi tárgyú publikációja az almabor és az almaecet készítésének leírása volt. Külön kiemelendő a népi természetismeretről szóló munkája, melyben elénk tárja a témakör kutatástörténetét és szakirodalmát. Bődi Erzsébet a táplálkozási szokások szempontjából értékelte munkáiban a gyűjtögető gazdálkodást. Márkus Mihály a Csermosnya- völgyi gyűjtögetésről számol be. Isupos Zoltán szintén Gömörben kutatott, Petercsák Tivadar pedig az erdő szerepéről írt a paraszti gazdálkodásban. Gregor Ferenc etnomikológiai tanulmánya értékes forrás a gombák világáról. Oláh Andor a gyűjtött gyógynövények alkalmazását tanulmányozta a népi gyógyászatban, Békés megyei, több évtizedes orvosi tapasztalatai alapján. Szűkebben vizsgált területünkre vonatkozólag a szakiroda- lomban több, gyűjtögetéshez kapcsolódó tanulmány jelent meg Erdély különböző tájegységeinek és településeinek e tevékenységéről. Kalotaszeg népi földművelésével foglalkozik Kós Károly, utalva a gyűjtögetésre is könyvében. Gunda Béla több munkája kapcsolatos a témakörrel: a Gyalui-havasok- ban vizsgálta a természetes növénytakaró jelentőségét, a magyar nép botanikai ismereteit. Jankó János leírása Kalo- taszegről fontos adalékokat tartalmaz a vizsgált tárgykörhöz. Tarisznyás Márton a gyergyói gyűjtögető gazdálkodásról írt, különös tekintettel az erdő hasznára. Molnár István a Hargita népének ez irányú tevékenységéről jelentetett meg tanulmányt. Szabó Attila és Péntek János népi növényismereti tárgyú műve alapvető forrás. Zsigmond Győző a népi gombaismerettel és felhasználással foglalkozik írásában. Flab János, Tankó Péter és Tankó Magdolna a gyimesbükki népi növényismeretet mutatja be, a növények csoportosításával, helyi népi növénynevek mutatójával. Földrajzi környezet, történeti háttér Kiskapus vagy Magyarkiskapus község (Cápu§u Mic, Klein-Thoren) a mai Romániában, Erdély keleti részén, a * Szeretném megköszönni a kutatás lehetőségét, munkám irányítását és a szakmai eligazítást témavezető tanáromnak, Szabó Lászlónak, valamint Ujváry Zoltánnak az anyag rendszerezésében nyújtott segítségét. Köszönöm Havassy Péternek a fotók elkészítését és feudális kori adatainak átadását. 463
