Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Kruzslitz Ilona: Gombák, fűszer- és gyógynövények gyűjtögetése a kalotaszegi Kiskapuson
Tisicum XVIII. Gyalui-havasok északi előterében, a Kapus-patak két oldalán terül el „Kolos megye felső kerülete Gyalui Járásában. A vidék melyen fekszik „Kalotaszegnek” neveztetik a „Kalota” vizéről, mely ezen vidék némely részeit keresztül folyja. E helységhez tartozik még egy kis falu mely Kis Kapusnak kiegészítő része és melyet Kis Kapustól egy kőszikla választ el, neve „Szamára”, de a mely név csak a környéken ismeretes. Úgy ide tartozik még a községtől 1 1/2 órányi járásra fekvő „Balkuj” nevű praedium, mely az oda települt „Balkuj” nevű családról veszi néveredetét... mi után e község azon völgy végén fekszik mely a Gy. vásárhelyi hegy tövéből eredve Ko- losvár fele vonul - és Így e völgynek mintegy „kapuja” - innen is eredhetett neve” - olvashatjuk 1864-ben a Pesty-féle helynévgyűjteményben. Szamára - a mai Kiskapus románok lakta része - Györffy György és Szabó T. Attila szerint azonos a középkori oklevelekben (1288, 1357, 1441) említett Szamártelek egykori faluval. Elképzelhető azonban, hogy Szamártelek, melyet az oklevelekben Gyerővásárhellyel és Kiskapussal együtt emlegetnek, a mai román falurésztől északnyugatra, a katonai térképeken a két falu között megközelítően félúton feltüntetett „Szamár út” környékén feküdhetett. A Szamárét előfordul Jankó János XIX. század végi, Gyerővásárhelyen gyűjtött névanyagában is. Mivel a XIV. századi oklevelektől kezdve 1839-ig találkozunk az Oláhkapus, Oláhkiskapus, Kapusu-rumunyeszk elnevezésekkel, sőt a XV. századiak megközelítően azonos időpontban említik Szamártelkét és Oláhkiskapust, így fennáll a lehetősége, hogy két különböző faluról van szó. Megfordítva: ha Szamára átvette Szamártelek nevét, akkor a XV. századtól a XIX. század közepéig miért nem találkozunk vele faluként, egyáltalán akár kisebb lakott helyként? Ráadásul ezen időszakban Kiskapus birtoklástörténetében jelentős változás következik be, azaz a jogbiztosító iratokban mindenképpen jelentkeznie kellett volna. A Balkuj praediummal kapcsolatban leírtak fedik a valóságot, mert az 1820. évi Cziráky-féle összeírásban találkozunk községünk jobbágyai között ilyen családdal. Településünket északon Gyerővásárhely, keleten Gesztrágy és Nagykapus, délen Egerbegy és Bánffydongó, nyugaton Gyerőfalva, az egykori Pányik határolja. A völgynek és a településnek nevet adó Kapus az egyik legrégebbi helynevünk, már Anonymus is említi: „Gyalú ... hogy életét megmentse, kevesedmagával futásnak eredt. De miközben a Szamos folyó mellett fekvő vára felé sietve menekült, Tétény vitézei merészen futtatva nyomába szegődtek, és a Kapus-patak mellett megölték.” A hegyek közül kilépő Kapus áttörése látványában valóban rászolgál nevére. Az itt elhelyezkedő helységünk azonban csak kezdete volt annak a láncolatnak, melyhez Kolozs megye archaikus helynévanyagából rekonstruálhatóan kelet felé további Kapus, Őrhegy, Lövér nevű helyek különíthetőek el, dicsérve a kolozsi határispán mintaszerű útelzáró berendezkedését. Megfigyelhető, hogy a Kapus helynevek útelágazásoknál, szorosoknál, erdős helyeken tűnnek fel, tehát ott, ahol az áthaladás a fák bedöntésével könnyen megakadályozható volt. így nem véletlen, hogy a későbbi Kolozsvár-Várad közötti, a Királyhágón átvezető út mellett találjuk Nagykapust és közelében, a délnyugat felé leágazó, a Kapus-völgyén keresztül vezető út védelmére rendelt Kiskapust, melyet Felkapus alakban 1219-ben említ először írott forrás. A Fel- megkülönböztetést Kapustól (Alkapustól), a későbbi Nagykapustól feltehetően onnan nyerte, hogy a Kapusnak a forrásvidéktől számított folyásirányáttekintve följebb feküdt, mint szomszédja. Régiségére utalhat az a ritkán idézett adat, hogy 1357-ben, egy határjárás alkalmával a Sátor-heggyel és Szamártelekkel együtt említik Paznanbyky-X (Pázmány-bükkjét), mely a Páz- mán keresztnév ritkasága miatt, az 1201-ben működő kolozsi ispán, Pázmány nevét őrizheti. Erősíti ezt a feltételezést, hogy a Kiskapustól keletre fekvő Vista 1201-ben várbirtok volt, így az ispán alá tartozott. A későbbiekben településünk neve változatos alakokban fordul elő: Kyskapws (1439,1441, 1486,1500,1523,1525,1527,1531,1545), Olahkapus, Wo- lahkapus (1391,1461,1469,1486,1500,1523,1525,1531, 1545), Magyarkyskapws és Olahkyskapws (ugyanazon oklevélben 1483, 1486), Magyarkyskapws (1483, 1485, 1486,1493), utraque Kapws (1489). Ebben az időszakban a Gyerőffy család birtoka, melynek fiági kihalása, 1718 után a Biró, a gróf Kendeffy, s legnagyobbrészt a gróf Bánffy famíliák kezén találjuk. A változatos helységnév-előfordulás Oláh eleme a Kiskapus területére a magyarok mellé fokozatosan betelepülő román lakosságra utal. 1391-ben már előfordul az Oláhkapus névalak, 1439-ben pedig Vásárhelyi Gyerő fia Miklós fia Dávid kiskapusi román (valahi) jobbágyáról, Kewrezthyen-ről és fiairól: Nicolae, loan és Petru olvashatunk az egyik oklevélben, akik egyben rokonságukat is képviselik. Tehát ekkor már népesebb román közösség élhetett, minden bizonnyal mai helyén, a jelenkori Kiskapus nyugati részén. A falu nevének változatai azonban - véleményünk szerint - nemcsak népi, hanem nyilván adózásbeli elkülönülést is fednek. 1461- ben számba veszik a juhötvenedet fizető román falvakat, ezek között sorolják fel a kiskapusiak által beszolgáltatott 35 juhot és 25 aranyforintot. Szerencsére korabeli forrásaink magyar neveket is megőriztek, így 1483-ban Éles Gergely, Kis (parvus) Demeter, 1485-ben Kis Simon, Székely Lukács, Török (Therek) Fábián, Biró György, 1500-ban Vincze (Winche) László, Bán Bálint, 1528-ban Alberth Bertalan kiskapusi jobbágyok fordulnak elő az oklevelekben. Az 1820. évi összeírás magyar családnevei közül tehát már a középkorban előfordul a Vincze, a Kis, a Török, ugyanakkor ha megvizsgáljuk a kolozsmonos- tori konvent középkori jegyzőkönyveit és a gyalui uradalom (sajnos településünk nem tartozott ehhez) Kiskapussal határos vagy közelében fekvő falvainak családnévanyagát, az a kép tárul elénk, hogy az 1820-ban lajstromba vett kiskapusi famíliák neveit ezekben szinte kivétel nélkül megtaláljuk (Éles, Pál, Szász, Gsonka, Karácson, Faragó, Molnár, Ambrus, Rácz). Tehát a jelenlegi kiskapusi lakosság egy része őshonosnak, más része tájilag kontinuusnak tekinthető. 464
