Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Horváth Tünde - Pattintással készült eszközök kronológiai szerepe a kora- és középső bronzkor folyamán
Természettudomány és régészet munkájában a szerző gondolatmenetét azzal folytatja, hogy a régészeti kutatásokból levonhatóan a Csepel csoport a helyi hagyományokból fakadó produktív, kevert agrárkultúrát folytatott, amelyben a növénytermesztés mellett az állattenyésztés is kimagasló részt képviselt. A lótartás kivételes túlsúlya csak a Harangedény-Csepel csoportnál állapítható meg. 15 6 A minden irányból zárt Csepel szigeten kivételesen kedvező körülmények kínálkoztak a ló-nevelésre. Esetleg szerepe lehetett a kapcsolatok élénkségében a ló-kereskedelemnek is. A települési terület stratégiai helyzete és a ló alapvető szerepe befolyásolhatta a helyi szociális viszonyok alakulását. 15 7 Különösen szembetűnő a vatyai településeken a földműveléssel kapcsolatba hozható kőeszközök magas számaránya, amely egyértelműen jelzi e gazdasági ágazat fontos voltát. Arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a földművelés, gabonatermesztés ebben a korban elérte azt a színvonalat, amely alkalmas volt felesleg halmozására is. 15 8 A felesleg képezhette a társadalmi és gazdasági hátterét a vatyai kultúra expanziójához, amely során a kultúra a Duna-Tisza köze homokos, földművelésre nem kifejezetten alkalmas területeit is igen sűrűn benépesítette, ahogy ez a kultúra ezen a területen található nagyszámú és magas sírszámú temetői alapján kiolvasható. Sajnos, a településeket, és gyakran a temetőket sem tudjuk egyértelműen még kellő pontossággal és sűrűséggel kimutatni, ám nagy valószínűséggel a terület lassú, folyamatos megszállása, birtokba vétele még a kultúra 1. fázisában elkezdődött, ellentétben Bóna István korábbi véleményével, amely a II. fázisra keltezte ezt a terjeszkedést. 15 9 Már ebben a korszakban megkezdődött, feltehetően antropogén hatásra a Duna-Tisza közén a homokosodás. 16 0 Bár az őskor korábbi szakaszaiban a területet Bóna István véleménye szerint egyetlen kultúra sem népesítette be (ezzel szemben Korek József doktorijában azt írta, hogy a késő rézkori badeni kultúra idején a Duna-Tisza köze ugyanolyan sűrűn benépesült, mint a későbbi vatyai kultúra alatt), 16 1 valószínűleg egyes vidékeit, amelyek vízhez közel feküdtek, már lakták, használták (vö. fakitermelés). A földrajzi tényezők azonban csak az állattartásra teremtettek megfelelő környezetet a térség bizonyos részein. A földművelés produktumait az ezen a területen élő vatyai népesség feltételezésem szerint a Dunától nyugatra elterülő, a kultúra törzsterületének számító, dús termőtalajú terüle156 BÖKÖNYI Sándor 1978. 30. 35.11-12. táblázat. 157 KALICZ Nándor - KALICZ-SCHREIBER Rózsa 1998-2000. 49. 158 Alpár-Várdombon az erődített telep központjában (!) az 1. szelvény 1. és főleg 2. szintjén zsákszámra állt a kicsépelt gabona (búza), Vatya-koszideri szint: BÓNA István - NOVÁKI Gyula 1982. 67. 159 BÓNA István 1975. 51. Újabb lelőhelyek Harta-Freifelt: Kustár Rozália leletmentése, az ásató szíves szóbeli közlése, késő kisapostagikorai vatyai átmeneti telep; Kakucs környéke -terepbejárási adatok, KULCSÁR Gabriella 1997. 345-346. 160 Sümegi Pál szíves szóbeli közlése, amelyet a Vélemények a kosziderről c. konferencián, előadásában érintett. 161 KOREK József 1983. 33. teiről kapták (1. kép 2.), 16 2 vagy egészítették ki, ha arra rászorultak. Esetleges gabonafelesleget akár azonban távoli területekre is importálhatott a vatyai kultúra, és azt cserekapcsolatainak fő termékeként használhatta fel. A cserébe kapott nyersanyagok között a fém, kőnyersanyagok, de a régészetileg már kimutathatatlan anyagok, mint pl. a só is fontos szerepet kaphattak. 16 3 Feltűnő azonban, hogy bár a kultúra központi földrajzi helyzetéből kifolyólag minden szomszédos kultúrával kereskedett (import edények, fémtárgyak), nem ismerünk a kultúra területéről kocsi-modellt, vagy kocsikerék-modellt, amelyek a környező kultúrák tárgyi hagyatékában - ha nem is nagy számban - rendre megtalálhatók. 16 4 Persze ez nem jelenti a ló, sem a kocsizás, fogatolás ismeretének hiányát, mivel például a csont zabla-oldaltagok és szíjelosztók vatyai telepeken való jelenléte éppenséggel bizonyítékai ennek az ismeretnek. 16 5 Jelentheti azonban egy másféle szállítmányozási mód a vatyai kultúrában erőteljesebb voltát ez mellett (pl. a vízi szállításét). Valószínű, hogy a távoli kereskedelmi kapcsolatok nem földi, hanem vízi utakon zajlottak elsősorban, amelynek fő csatornája, útja a kultúra által a Kárpát-medence területén nagy területen ellenőrzött Duna-szakasz volt, és a hozzá kapcsolódó kisebb mellékfolyók. Már a nagyrévi kultúra kialakulása is a Duna vonalához kötődött, 16 6 és a vatyai települések is követik ezt a tendenciát (maga a kultúra kialakulása a Duna mentén találkozó kisapostagi és nagyrévi elemek összeolvadásával magyarázható, később pedig, a végső, koszideri 162 A vatyai kultúra elterjedési területének egy része egybeesik a Mezőföld termékeny csernozjom területével. 163 Magas kereskedelmi értékű cserecikkekkel foglalkozik Anthony Harding, elsősorban az angliai és a közel-keleti térséggel kapcsolatban. A fő termékek között említi a sót (élelmiszer-tartósítás!) és a fát (elsősorban fémművességhez tüzelőanyagként, de különleges, pl. építészeti célokra is - ld. libanoni cédrus-Salamon király idejében, hajóépítés: HARDING Anthony 1998; ibid. 2000. Harding feltételezi, hogy először a sós viz párologtatásával jutottak sóhoz, e művelethez köthetők a lapos agyagtálak, amelyeket só-párologtatóknak vél. A sót kerek torta formában készítették, és cikkenként került forgalomba: ibid. 2001. A só beszerzési forrásai közül nem csak az erdélyi és Alpokból származó ismert sóbányák jöhetnek számításba, hanem az Alföld szikes foltjai is, ahol a só kicsapódik a talaj felszínére, és ilyen formában begyűjthető. Barth a halstatti sóbányák termelését Kr.e. 1480-900-ig keltezi, amelynek maximuma 1380-1180 közé helyezhető. Nem zárja ki azonban, hogy a sóbányászat és vele kapcsolatos kereskedelem már a koszideri időszakban elkezdődhetett: BARTH Fritz 1998. Ebből az irányból érkezett a fémművességhez szükséges bronz-alapanyag is a vatyai kultúrához a Mitterberg-i régióból: MOOSLEITNER Fritz 1991. 164 BÓNA István 1960, a téma újabb összefoglalása: BONDÁR Mária 2004. 165 A vatyai kultúra területéről agancs szíjelosztó oldaltagot ismerünk Pákozd-Várról: MAROSI Arnold 1930. 58-59. képek; BÁNDI Gábor 1963. 46, további lószerszám-részeket Lovasberény-Mihályvár, Mende-Leányvár, Százhalombatta-Földvár vatyai rétegeiből, köztük félkész és kész zabla oldaltagok: KOVÁCS Tibor 1969, Cegléd-Óreghegyről: DINNYÉS István 1982. 50. 166 Proto-nagyrévi leletek megjelenése: SZABÓ Géza 1992. 82-84. 425
