Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Horváth Tünde - Pattintással készült eszközök kronológiai szerepe a kora- és középső bronzkor folyamán
Tisicum XIX. időszakban a legészakibb jelentős település, Solymár-Mátyásdomb, és a legdélibb földvár, Hajős-Hildpuszta elhelyezkedése, a köztük található lelőhelyek elsősorban a Duna, illetve a Dunába csatlakozó vízfolyások irányát követik). Ezt a településszerkezeti képet több tényező alakíthatta, nemcsak a kereskedelem iránya és módja, hanem a kultúra gazdasági élete, földművelésre, állattartásra való berendezkedése és azok művelési módja is. Úgy tűnik, hogy az őskor ezen időszakában nem mértük fel eléggé azoknak a szárazföldön át vezető, akár több ezer kilométeres távolságot is áthidaló, minden valószínűség szerint a jobb tájékozódás és a könnyebb szállítási lehetőségek miatt azonban a kisebb-nagyobb vízfolyásokat követő útvonalakat, amelyeken az akkori emberek egymással kommunikálni tudtak. 16 7 A Nyugat-Dunántúl területén már a középső neolitikus vonaldíszes kultúra időszakában kimutatható, és éppen a pattintásra használt bakonyi, ún. szentgáli típusú radiolariton, hogy az a bányahelytől Alsó-és Felső-Ausztrián át egészen a mai holland határig eljutott. 16 8 Bánffy Eszter egy a Torna patak-Marcal-Zala-Rába folyókat követő nyersanyagmozgási útvonalat rekonstruált. 169 Talán hasonló helyzet alakult ki az ugyancsak magas kereskedelmi értéket képviselő, Tokaj-Eperjes hegységből származó, kárpáti obszidián nyersanyagtípusokkal kapcsolatban is, amely Szlovákia, középső Morvaország, Ausztria, Észak-Lengyelország, Bánát, Bácska régiókban terjedt el. Legmesszebbre a Triest melletti Tartaruga-barlangig (ÉOlaszország) jutott, ahol a lipari és kárpáti obszidián együtt fordult elő a neolitikumban. Bár korszakonként más preferált elterjedési területeket mutat az obszidián elterjedése, a neolitikum idején 418 km-es távolságra eljutott. 170 Mindezek fényében elmondható, hogy a vatyai kultúra életében nagyon fontos stratégiai szerepet játszott a saját területeinek folyamatos és biztonságos, létfontosságú árucikkekkel való ellátása, és a távoli, idegen kultúrákkal a kapcsolatok ellenőrzése és fenntartása. Ezeknek a kapcsolatoknak a meglétét leginkább néhány presztizs-tárgy elterjedésének példáján mérhetjük le. Már Kovács Tibor rámutatott a nagyméretű arany karperecek kapcsán arra, hogy az erdélyi műhelyek produktumainak tartható tárgyak a gyulavarsándi kultúra közvetítésével kerültek be a belső kárpát-medencei területekre, a folyók mentén. A délkeleti népek importtárgyainak elterjedéséhez Kovács Tibor két irányt is felrajzolt, 167 Kalicz N. szerint a neolitikum (különösen annak késői fázisa) idején három rendkívül fontos nyersanyag cseréje, kereskedelme vett nagy lendületet a Kárpát-medencében, ezek: a Tokaj-Eperjes hegységből származó obszidián, az Égei vagy Adriai-tenger Spondylus-kagylója és a (többségében balkáni?) rézérc. Ezek mellett kisebb mértékben említi a hematitot, bitument, és ritka, különleges köveket: KALICZ Nándor 1992. 9. 168 GRONENBORN Detlef 1994.136-137. 2. Kép. 169 BÁNFFY Eszter 1998-1999. 54. 170 THORPE et al. 1984,183-213. ez talán két fő kereskedelmi útvonalat takarhat: az egyik az Al-Duna - Erdély - Felső Tiszavidék - Északi Kárpátok, a másik az Al-Duna - Körösök-Marosok folyása - Dél-Alföld Közép-Duna vidéket rajzolja ki. 17 1 Talán az arany beszerzési útjához hasonló irányt mutat a borostyán beszerzése, mivel több raktár-leletben ezek együttesen fordulnak elő. 17 2 Hasonló tranzit-kereskedelmi kapcsolatok mutathatók ki később, pl. a trákok, és elődeik mint köztes, ellenőrző és átrakodó népek és Mükéné, illetve a közép- és észak-európai, erdélyi lelőhelyek, kultúrák között. 17 3 Minden valószínűség szerint e tranzit-kereskedőnépek voltak a kereskedelmi haszon igazi lefölözői, ezért nem lehet véletlen a vatyai kultúra hosszú, virágzó élete, 17 4 rugalmas alkalmazkodó-képessége, földrajzi kiterjedésének növelése, tárgyi hagyatékából kiolvasható gazdagsága, a társadalmi rétegek kezdődő, erőteljes differenciálódása sem. 17 5 E folyamatok hátterében azonban mindvégig jelen voltak, és a kultúrák - köztük a vizsgált vatyai kultúra - anyagi műveltségének szerves részét képezték a jelenlegi tanulmányban vizsgált kő nyersanyagok, és a belőlük készült különböző eszközféleségek. 171 KOVÁCS Tibor 1979, ibid. 1991. 172 HORVÁTH Tünde 1998-1999; ibid. 2004. 173 MAKKAY János 2001. 89. 174 Az autochton középső bronzkori kultúrák közül a vatyai kultúra az egyik legjelentősebb, amely a koszideri időszakban lezajlott változásokat azonnali megszűnése nélkül be tudja fogadni, mi több, területét újabb településekkel növeli (a koszideri periódusban alapítják pl. a mendei, solymári telepeket), és ez anyagi kultúrájában is fejlődést okoz. Ugyanez a hatás a mészbetétes edények népének és a hatvani kultúrának igen kis töredékére lehetett igaz, a füzesabonyi-gyulavarsándi, és a magyarádi kultúrákra valamivel nagyobb mértékben. 175 Sajnos a vízi, folyam-menti szállítás, kereskedelem egykori eszközei csak igen ritka esetekben maradnak fenn (a késői neolitikumból csónakmodellek Hódmezővásárhely-Gorzsáról és Aszódról: HORVÁTH Ferenc 2003). Újabb adalékokkal szolgál viszont Kiss Viktória: Dárda/Darda (Horvátország), Novo Selo és Orsója (Bulgária) mészbetétes népesség lelőhelyeiről miniatűr csónak-modelleket ismertet, keltezésüket a középső bronzkorba (RBA2 vagy RBB1) helyezi: KISS Viktória 2002. A Mediterráneumban talált elsüllyedt hajóleletek és rakományaik alapján egy igen fejlett távolsági kereskedelem rajzolható fel. A legkorábbi lelet Dokos szigetén, Hydra és Argolid partjai között került elő, szállítmánya agyagedényekből és andezit őrlőkövekből állt (Early Helladic II, 2900-2400 B.C.). Kyme - Euboea mellett - elsüllyedt hajórakománya ökörbőr alakú réz-ingotokból állt (Kr.e. 16-15. század). DEMAKOPOULOU Kathalin 2000. Észak-Európában erre a korszakra datálható North Ferriby (a Humber torkolatánál, K-Anglia), Dover és Brigg hajóleletei. NEEDHAM Stuart 2000. | 426
