Szabó László – Tálas László – Madaras László szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 10. (1997)

Novák László: Emberföldrajz és településnéprajz

adott hangot Kogutowicz Károly a „Föld és Ember" című folyóirat megindításakor: „...Földrajzilag iskolázatlan keresni és megragadni azokat a majd egyszerű, majd szövevényes kapcsolatokat, melyek az aktív ember és a rajta kívül álló, látszólag passzív környezet között megvannak... Nem új vizsgálódási irány ez, hanem csupán jogos érvényre juttatása annak a meggondolásnak, mely az emberi tényeknek kimagasló, sőt irányító szerepet kíván juttatni a többi földrajzi tény között. De összefoglalóbb, tisztultabb és emelkedettebb, mert földrajzibb felfogás amannál a korábbinál, mely az embert akarva is, meg nem is, hovatovább kirekesztette a geográfiából..."

7 Tehát a földrajztudomány jeles képviselői részéről merült fel az a jogos igény, hogy a „fizikai", természeti földrajz mellett a humán oldal is teret kapjon a kutatásban. A földrajzi szakfolyóirat, az 1870-ben megindított Földrajzi Közlemények hasábjain megjelent publikációk sora is ezt a törekvést fejezték ki, rendre napvilágot láttak a természeti földrajzi témák mellett az emberi kultúrával foglalkozó dolgozatok is. Csupán jelzésszerűen említünk példákat ennek dokumentálására. Findura Imre többek között a gömöri Balog- és Rima' völgy geográfiájával és népével foglalkozó munkát tett közzé.

8 Hajagos Imre Kecskemét és környéke földrajzát dolgozta fel, és értékes néprajzi adatokat is ismertet.

9 Pápai Károly a Csepel-szigetről és lakosairól közöl leírást.

10 Czirbusz Géza többek között az erdélyi Jára-patak völgyéről és lakóiról, a dél-magyarországi bolgárokról, az Avasság tájegységről és annak népéről készített dolgozatot.

11 Az említett munkákban a „fizikai", természeti földrajz mellett hangsúlyozottan helyet kapott a társadalmi megközelítés, mind történeti, néprajzi, statisztikai és gazdasági tekintetben. E kutatási módszer nyerte el az emberföldrajz nevet. A tudományszak értelmezésére, feladatának meghatározására Czirbusz Géza tett kísérletet, hangsúlyozva az ember és föld kölcsönhatását. Az emberföldrajz kapcsán vizsgálja a település módját is. Beszél a „megszállás geográfiájáról" (a föld megszállásának, használatba vételének fizikai feltételei, a lakott és lakatlan föld viszonya, a népesedés kiterjeszkedése), a „települések geográfiájáról" (a település kialakulásának okai, „egyes" 7 Kogutowicz Károly, 1921. 3.; Kogutowicz Károly, 1930. 8 Findura Imre, 1887.; Findura Imre, 1890. 9 Hajagos Imre, 1887. 10 Pápay Károly, 1990. 11 Czirbusz Géza, 1895.; Czirbusz Géza, 1900.; Czirbusz 12 Czirbusz Géza, 1917. és „csoportos telepek"). Részletesen tárgyalja a „falu geográfiáját" (a helység jogállása, a falu határa, a falu településformája), a „városok geográfiáját" (gazdasági, ipari, forgalmi, politikai városok). A „megélhetés s a föld kihasználásának geográfiája" cím alatt az emberiség élelmezését, a „ruha", megélhetés, foglalkozás, ipar „geográfiáját" tárgyalja. Az „emberiség geográfiai tagoltsága" fejezetben kapott helyet az ember „lelki és fizikai kiválósága", a Föld nyelvi tagoltsága, a vallások elterjedése stb.

12 Annak ellenére, hogy Czirbusz Géza emberföldrajzi felfogását a kor tudományossága elvetette (a bírálaton kívül mellőzték műveinek meghivatkozását), tudományos koncepciója, eredménye vitathatatlan, és hatása is érzékelhető. A „fizikai" földrajz kiváló egyénisége, a kolozsvári egyetem egykori tanára, Cholnoky Jenő 1922-ben adta ki az emberföldrajz alapjairól szóló munkáját. Nem definiálja az antropogeográfia fogalmát, csupán — Czirbuszhoz hasonlóan — keretet ad, és körvonalazza a tudományszak tárgyát. Központi kérdés nála az ember anyagi szükséglete, melynek négy fő, általános elemét (föld, víz, levegő, tűz) állapítja meg, hasonlóan az ókori görög filozófia püthagoraszi képviselőjéhez, Empedoklészhez. Az egyéni élet fenntartásához szükséges az élelem [gyűjtögetés, halászat, vadászat, állattenyésztés (domesztikáció, pásztorkodás), földművelés], a védelem (ruházat, lakás, védelmi építkezés, fegyverzet, elemi csapások elleni védelem, orvoslás, szövetkezés, vallás), a kényelem [a test és az agy pihentetésének szükségletei (bútor, szórakozás)], a munka megkönnyítésének (szerszámok, eszközök, gépek, igás jószág, rabszolgaság, utak, hidak, közlekedési eszközök) szükségletei. Az ember fő szükséglete továbbá az ipar és kereskedelem, valamint a település. ,/Kz ember mindenütt letelepülhet a Földön, ahol szükségleteit be tudja szerezni" — állapítja meg, s „faluban letelepedett emberek a föld felszínéből egy darabot elfoglalva tartanak, s azon szerzik be szükségleteiket. Ez a darab akkora, hogy a telep tömörülten lakó népe meg tudja művelni..." — írja. A városiasodás folyamatát szemléletesen rajzolja meg, s nagyon lényeges dologra mutat rá, nevezetesen a „geográfiai energia" szerepére (vásárvonal, vásárváros), melynek , 1903. 156