Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Zádor Béla: A Tanácshatalom megdöntése és az ellenforradalom hatalmi szerveinek kiépülése Szolnok megyében
Zádor Béla: A TANACSHATALOM MEGDÖNTÉSE ES AZ ELLENFORRADALOM HATALMI SZERVEINEK KIÉPÜLÉSE SZOLNOK MEGYÉBEN (1919. április 28.-1920. december vége) A BURZSOÁ ROMÁN INTERVENCIÓ OKAI ÉS KEZDETE 1919. március 21-e a magyar nép történetének kiemelkedő napja volt. Ez a nap - a világon másodikként - hazánkban is a szocialista forradalom győzelmét jelentette. Ezzel a nappal népünknek és munkásmozgalmunknak 133 napig tartó nagyszerű és dicsőséges időszaka kezdődött. A magyarországi szocialista forradalom nagy lelkesedést váltott ki az intervenciósok, a belső ellenforradalmárok ellen küzdő szovjet területeken. Európa számos országának proletariátusa örült és rokonszenvének számos jelét adta. A nemzetközi proletariátus a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttét saját ügyének is érezte. A burzsoáziát az orosz példa követése és a proletariátus győzelme - Szovjet-Oroszország után - egy újabb országban megdöbbentette. Az imperialista hatalmak politikai és katonai terveit a szocialista forradalom győzelme hazánkban megzavarta. Ugyanis a Tanácsköztársaság létrejöttével az az állításuk, hogy a szocialista forradalom győzelme csak a sajátos oroszországi helyzetnek következménye, megdőlt. A tömegek félrevezetését célzó állításukat a proletárdiktatúrának egy újabb országban aratott győzelme nagyon kézzelfoghatóan és számukra veszélyesen cáfolta. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, az elsőként győztes szocialista forradalom országát az imperialista hatalmak Európa többi országától, népétől el akarták zárni. Ezt az úgynevezett „egészségügyi kordon" létrehozásával kívánták elérni. Azt tervezték, hogy Európa többi részétől a győztes szocialista forradalom országát a vele szomszédos ellenforradalmi vezetés alatt álló országokkal szigeteljék el. A Magyar Tanácsköztársaság győzelmével a tervezett „egészségügyi kordon" összefüggő lánca megszakadt. Proletárdiktatúra jött létre egy újabb országban, mely a gigászi küzdelemben hatalmának jellegéből és osztálytartalmából következően Szovjet-Oroszország szövetségesekéntjelentkezett. Ez az imperialisták szovjet hatalom elleni további intervenciós terveit akadályozta. A néhány napig tartó döbbenet és zavar után az antant hatalmak vezetői a magyarországi proletárdiktatúra megdöntésének szükségessége kérdésében egységes álláspontra kerültek. A proletárforradalom továbbterjedésétől féltek. Riadalmukat az 1919. április 13-án létrejött Bajor Tanácsköztársaság továbbfokozta. A vezető európai antant hatalmaknak a Magyar Tanácsköztársaságot megdönteni akaró törekvése a Tanácsköztársasággal szomszédos államok és az úgynevezett kisantant uralkodó köreinek szándékával találkozott. Ők a Magyar Tanácsköztársaságot társadalmi létükre tartották nagyon veszélyesnek és a proletárforradalom továbbterjedésétől szintén féltek. Ezek következtében a proletárforradalom megítélésében egységesek voltak. Az európai antant nagyhatalmak kelet-közép-európai befolyásért folytatott küzdelme közvetlen fegyveres beavatkozásukat - szándékuk ellenére - megakadályozta. A Tanácsköztársaság higgadt külpolitikája számukra a fegyveres beavatkozásban problémát okozott. A tanácskormány az összes alapvető, problematikus kérdést tárgyalások útján szándékozott rendezni. A „Négyek Tanácsa" Magyarországra Smuts angol tábornok vezetésével küldöttséget indított. A delegáció a magyarországi helyzetről tájékozódott, és a tanácskormány képviselőivel tárgyalt. A tárgyalások végeredménye az lett, hogy Smuts a Tanácskormány működéséről és a magyarországi helyzetről viszonylag reális jelentést adott. A Tanácskormány képviselőivel Párizsban tárgyalásokra nem kerülhetett sor. Franchet D'Esperay francia tábornok ösztönzésére a királyi román csapatok nyílt fegyveres intervenciója a Tanácsköztársaság ellen 1919. április 16-án megkezdődött. A támadás megkezdése után a Mardarescu tábornok parancsnoksága alatt álló intervenciós román haderő gyorsan nyomult előre. Ezt lehetővé tette, hogy a Vörös Hadsereg szervezése, illetve a meglévő alakulatok átszervezése még nem fejeződött be. A királyi román haderő túlereje is jelentős volt. „Keleten 6 román gyaloghadosztállyal, 1 lovas hadosztállyal és 1 erős különítménnyel (64 gyalogzászlóalj, 28 lovasszázad és 48 üteg) 2 hadosztály és 1 önálló dandár (34 zászlóalj és Í6 üteg)" 1 állt szemben. A királyi román hadsereg számottevő térnyerését a székely hadosztály parancsnokának, Kratochvil ezredesnek és tiszti karának árulása nagymértékben elősegítette. Április 26-án a székely hadosztály - a román csapatok előtt - a fegyvert leteszi. Az árulás következtében a keleti arcvonal mintegy 150 km szélességű területe a támadók előtt megnyílt. Ezzel a Vörös Hadsereg keleti arcvonalon harcoló egységeinek helyzete tarthatatlanná vált. A visszavonulást ezek a csapatok is kénytelenek voltak megkezdeni. A BURZSOÁ ROMÁN INTERVENCIÓ ÉS SZOLNOK MEGYEI KÖVETKEZMÉNYEI A gyorsan előnyomuló intervenciós királyi román hadsereg egységei Szolnok megyét is hamar elérték. Már április 28-án Mezőtúr 2 , 29-én Kisújszállás és Karcag is román megszállás alá került. 3 Május l-re az intervenciósok csapatai elérték a Tisza vonalát. 4 Ezzel Szolnok megye nagyobbik, tiszántúli részének közel egy évig tartó megszállása megkezdődött. A Vörös Hadsereg már előre elárult, július 20-án megindított tiszai ellentámadása tartós sikert nem eredményezett. Előnyomulásukat gyors visszavonulás követte. Mindez a megszállás folytonosságát az említett területen nem sokban módosította. Szolnok augusztus 2-re bekövetkezett elfoglalása után a hosszú ideig tartó megszállás az egész megye területére kiterjedt. Az intervenciós megszállás Szolnok megyében is többirányú, keserves, tragikus következményekkel járt. Szinte azonnal megkezdődött mindazok hivatalos üldözése, akik a Tanácsköztársaság idején akár a legkisebb funkciót töltötték be vagy a Vörös Hadseregben szolgálatot teljesítettek. Jól példázza ezt a Jászságot megszálló, Jászberényben székelő román II. hadosztály parancsnokának román és magyar nyelven megjelenő, falragaszokon is közzétett rendelete. Idézzük: „A II. Hadosztály Parancsnoksága - 3. sz. parancs - Mi Jon Jitianu tábornok, a II. Hadosztály parancsnoka - elrendeljük - 1.) Minden polgár köteles bejelenteni és átadni a román katonai hatóságoknak a volt kommunista (vörös) hadseregben szolgált összes katonákat és tisztviselőket, akik esetleg a községben találtatnak s még nincsenek fogságban. A kik az ilyen egyéneket elrejtik, bűnrészeseknek tekintetnek és 10 évig terjedő elzárással és 20000 kor. pénzbüntetéssel büntettetnek, 193
