Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Zádor Béla: A Tanácshatalom megdöntése és az ellenforradalom hatalmi szerveinek kiépülése Szolnok megyében

az esetben pedig, ha bebizonyosodik róluk, hogy ezt a román hadsereg ellen való lázítás és hangulatkeltés céljából tették, halálbüntetéssel fognak sújtatni.. ."

5 A hivatalos üldözést súlyosbította a kisebb egységek parancsnokainak önkénye és az egyes katonák gátlástalan eljárása. A megszállt területen a vörös katonák, vörös őrök, a helyi direktóriumok vezetői, tagjai utáni hajsza rögtön megkezdődött. Elég volt egy rosszindulatú besúgás, a gyanú legkisebb árnyéka, vagy félreértés ahhoz, hogy a most már teljesen kiszolgáltatottak nagyon nehéz helyzetbe kerüljenek. Az üldözésnek és önkénynek a legváltozatosabb formáit megtaláljuk. Közülük a legbrutálisabb a legváltozatosabb okokból bekövetkező, zömmel ítélet nélküli fizikai megsemmisítés. Erre példát sok helyen találunk. Jászszentandrás helyi direktóriumának és vörös őrségének tagjai a községből lovaskocsikon menekültek. Egy román szakasz a magukat megadókat elfogta. Az elfogottakat az útmenti árok partján megölték. Tizennégyen és egy 14 éves fiú, aki egy fáról nézte végig a tömegmészárlást, esett áldozatul.

6 A megye kilenc helységéből tíz helyi direktóriumi vezetőről, tagról tudunk, akiket a megszállók a Tanácsköztársaság idején végzett tevékenységért kivégeztek, agyonlőttek. A kivégzést, agyonlövést sok esetben kínvallatás előzte meg. Az áldozatok társaikat nem árulták el, az ügyet nem tagadták meg.

7 Tiszapüspökiben négy ismeretlen vörös katonát és Gy. Tóth Antal révészt - kihallgatásuk után - a Tiszagáton lőtték agyon.

8 A jászapáti Velemi Endrét, a jászsági alsójárás népbiztosát, a Tanácsköztársaság időszakának egyik kiemelkedő vezetőjét is elfogták. A magyar származású román tolmács jószándékú közreműködése eredményeképpen elengedték.

9 Ezt követő napon egy román lovastiszt feltehetően háziasszonyának (Joó Andorné, akinek férjét ellenforradalmi tevékenységéért kivégezték) bemondása alapján Velemit újra elfogatta és „saját vállalkozásából" agyonlövette.

10 Olyan esettel is találkozunk, amikor a megszálló burzsoá román hadsereg katonái valakit agyonütnek, hogy kirabolják. Ez történt Sonkoly Ferenc tiszakürti lakossal, akit 1919. decemberében Öcsöd határában agyonütöttek, hogy kocsiját és lovait elvigyék.

11 Az elfogottak megkínzása, botozása, korbácsolása is napirenden volt. Jónéhányan akkor, vagy rövid idő múlva a kínzásnak, büntetésnek előbbi fajtáiba belehaltak, a túlélők közül sokan megnyomorodtak. A gyanú vagy tévedés is eredményezhetett ilyen következményeket. Szathmáry Zsigmond rákóczifalvi iskolaigazgatót, mikor fizetéséért ment, vélt kémként elfogták és megkorbácsolták. Az elhurcolástól csak a román megszállók számára megbízható egyének közbelépése mentette meg.

12 Tari Anna tanítónőnek nem volt ilyen szerencséje. A kommunizmus híve volt. Eszméit nem tagadta meg, elhurcolták.

13 A kunmadarasi Molnár Imre és Tolvaj Mihály is így járt.

14 Tömeges letartóztatásokkal - mint pl. Tiszaroffon, túszok szedésével, mint pl. Tiszapüspökiben - is találkozunk. Az intervenciós királyi román hadsereg üldöző tevékenysége az előzők mellett más módon is megnyilvánult. A nagyobb tömegben elfogott vagy az előzőkben leírtaknál „szerencsésebb" helyzetbe került vörös katonák, elfogottak fogvatartására hadifogoly internáló táborokat állítottak fel. Ezekbe a vörös katonák mellett polgári személyek és tévedésből odakerültek is voltak. Szolnok megyeiek nyomon követhetően a tápiósűlyi

15

, a mai szolnoki Scheftsik telep területén létrehozott

16

, az újszászi, kecskeméti, nyíregyházi táborokbán voltak. Személyek a megyéből a romániai fogolytáborok közül a bukaresti, targovistei, brassói, craiovai, vulpasesti táborokba is kerültek.

17 Az intervenciósok részéről az intézményesített üldözést a román katonai haditörvényszék biztosította. Szolnok augusztus 2-án történt elfoglalása után, a harcokban sok kárt szenvedett Pénzügyigazgatóság épületének épen maradt helyiségeit a megszálló román parancsnokság azonnal lefoglalta. A hadbíróság itt működött.

18 A Tanácsköztársaság megdöntése után vezetőinek, katonáinak, közreműködőinek, szimpatizánsainak üldözésében a hatalomra került, egymást rövid idő alatt váltó kormányok, a fővezérség és a megszálló királyi román hadsereg parancsnoksága között egyetértés volt. Erre mutat többek között Mardarescu tábornok 1919. november 6-án kelt, a belügyminiszternek küldött értesítése. Ebben 9 fogolytábor november 10-én történő átadásáról értesített. Sürgősen intézkednek, hogy az egyes táborokat „két tiszt vezetése alatt álló 200 főnyi karhatalmi különítmények fogják átvenni."

19 A kormány és a fővezérség karhatalmi egységeinek a táborok átadása november 10-én meg is történt. A táborokban 5 tagú igazoló bizottság működött. Feladata az volt, hogy „kiszűrje" mindazokat, akik a Tanácsköztársaság idején bármilyen tevékenységet végeztek, illetve akiket az ellenforradalmárok a maguk számára veszélyesnek tartottak. Ezzel a táborok foglyait a 194/1919-es számú internálási rendelet eredményeképpen a fehér- és ellenforradalmi terror kényérekedvére kiszolgáltatták. A belügyminisztérium 194/1919. res. számú körrendelete „... az állam és társadalom érdekeire, valamint a közrend és a közbiztonságra veszélyes kommunista érzelmű egyének rendőrhatósági őrizet alá vételét és internálását" rendeli el. Az internálás célját „prevencióban" határozza meg „.. .annak biztosítására, hogy a kommunista uralom többé életre ne kelhessen". Őrizetbe kell venni azokat is „kik konkrét bűncselekménnyel nem gyanúsíthatok, vagy perrendszerűleg rájuk nem bizonyítható ..., akik a kommunista rendszer exponensei voltak. Akik a fennállott társadalmi és jogrend megdöntésében (kizsákmányoló-Z.) tettel, szóban vagy írásban tevékenyen közreműködtek. Akik a kommunista érzelmeiknek a múltban vagy jelenben nyilvánvaló tanújelét adták ... azok, akik mint kommunisták közismertek .. . azonnal őrizetbe veendők addig is, míg az új egyének táborszerű összegyűjtéséről és elhelyezéséről intézkedem őrizetben ... tartásukról megfelelően gondoskodni kell.

20 A volt fogolytáborokban az igazoló bizottság által nem igazoltakon, a már bebörtönzötteken túl, a tömeges üldözés, letartóztatás megkezdődött, ami a románok kivonulása után is folytatódott. Szolnok megyei méreteire a rendelkezésre álló hiányos források alapján is következtethetünk. Kisújszállásról 55 főt

21

, és csak a tiszai alsójárásban 228 főt internáltak. A forradalombanjelentősebbszerepetjátszó községekben az internálás méretei megdöbbentőek. Jászapátiban 60, Kőtelken 52, Jászkiséren 49, Jászladányban 26, Nagykörűben 25 fő internálására tesznek javaslatot, Szolnokról 21 főt javasoltak. (Itt a letartóztatás, bebörtönzés méretei nagyok voltak!) A forrásokból következtethetünk arra, hogy szinte nem lehetett olyan helység, ahonnan néhány embert ne internáltak volna. Az idézett tiszai alsójárás és városok mellett még kilenc helységről van adatunk. A kilenc helységből az internálásra javasoltak listájára 38 fő került (köztük Kunmadaras 4, Abádszalók, Tiszavárkony 3-3 fő). Ezekben a számokban nincsenek benne azok, akik ellen az eljárás már folyamatban volt, szökésben voltak, vagy meghaltak. Az internálás alispáni határozattal történt és a belügyminiszter hagyta jóvá. Előfordult, hogy az alispán egyes személyeknél az internálási javaslatot nem hagyta jóvá. Ez a tényeken és a tendencián nem változtatott.

22 A helyzetet súlyosbította az önkény és külön utasításból adódó lehetőség. Az államügyészség által szabadon bocsátottakat - ettől a ténytől függetlenül - újra elfogták. Jászberényben külön bizottság működött, melynek tagjai: Kreybig alezredes, Szolnok megye katonai parancsnoka, Lózsa Jenő csendőrőrnagy, Harsányi Barna csendőrszázados, a város főszolgabírája és a rendőrkapitánya voltak. A bizottság 8, az államügyészség által szabadon bocsátott, illető (4 férfi, 4 nő) internálását a tiszai alsójárás főszolgabírájának „elrendeli".

23 Ezt megelőzően Jászberényben 28, előzőleg az ügyészség által szabadon bocsátottat, újból letartóztattak.

24 Szolnokon a Budapesti csendőrkerület szolnoki szárnyának nyomozó különítménye 54, az állam194