Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Zádor Béla: A Tanácshatalom megdöntése és az ellenforradalom hatalmi szerveinek kiépülése Szolnok megyében
ügyészség által szabadonbocsátottat, újra elfogott. Ügyükben a jászberényi csendőrkülönítmény nyomozott. „... súlyosabb, vagy közönséges bűncselekmény felderíthető nem volt..." ugyan, mégis az 54 fő „sürgős internáltatása iránt intézkedni kérem" írja a különítmény parancsnoka az alispánnak. 25 Arra, hogy a letartóztatottakkal a rendőrségen hogyan bánhattak, az 1919. augusztus 17-én megjelent 103/1919. BM. res. rendeletből következtethetünk. Az alispánoknak küldték meg. „Figyelmeztesse a rendőrhatóságokat, hogy sem a jogrenddel, sem az emberszeretettel nem egyeztethető össze az a vadállatias kegyetlenség, amely az ártalmatlanná tett gonosztevőknek testi megkínzásában vagy lelki gyötrésében keresi és találja kielégülését." 26 A szalonképessé válás igyekezetén és a törvényesség látszatának keltésén túlnézve, a rendeletből a mindennapos gyakorlat tükröződik. Azt, hogy a kormány, a miniszterek rendeleteiknek nem tudtak, az üldözést, kegyetlenkedést korlátozó rendeleteknek feltehetően nem is akartak érvényt szerezni, mutatja a belügyminiszter szeptember 27-én kelt 854/1919. res számú újabb körrendelete, melyet az alispánnak, polgármesternek küldött meg. A rendőrhatóságok által letartóztatottak helyzetéről ez a körrendelet is jó tájékoztatást ad. Ebben leírja, hogy „a vidéki rendőrhatóságok a bűnvádi eljárás során eléjük állított egyéneket kihallgatás nélkül a törvényben megengedett időn túl is őrizetben tartják ... az őrizetbe vett egyéneket bántalmazzák, velük kíméletlenül bánnak ... élelmezésükről a rendőrhatóságok nem megfelelően gondoskodnak." Hozzátette, hogy a Tanácsköztársaság „bűntetteseinek ... kinyomozása és elfogatása..." ügyében nem akar gátolni. Felhívta az alispánt és a polgármestert, hogy biztosítsák a szabályszerű kihallgatásokat, a „bűnösök" ügyészséghez, illetve bírósághoz való átkísérését. A rendőrség eljárását és magatartását a letartóztatottakkal szemben még a belügyminiszter is tűrhetetlennek tartotta. 27 Az intervenciósok bevonulása után újra alakult régi, vagy ahhoz hasonló összetételű igazságügyi szervezet, a rendőrség, csendőrség és a megalakult karhatalom letartóztatta és vizsgálati fogságban tartotta mindazokat, akik a Tanácsköztársaság idején funkciót viseltek és egyáltalán elfoghatok voltak. Szolnok megye előzőekben leírt eseményei időben jóval megelőzték a jobboldali szociáldemokrata Peyer Károly belügyminiszter főispánoknak küldött távirati utasítását, mely szerint „A kommunisták menekülését meg kell akadályozni. Menekülők letartózta tandók. " 2 8 A román katonai parancsnok - többek között - a szolnoki fogházban lévő „bolsevista üzelmek gyanúja miatt letartóztatottak felett való rendelkezés jogát magának igényelte." 2 ^ Ez az ellenforradalmi „igazságszolgáltatást" zavarta. A versengés azért folyt, hogy a letartóztatottakat ki is üldözze, büntesse. A később történt eseményekből kiderült, hogy a románok jelenléte, a börtönben lévő foglyok számára nagyobb biztonságot jelentett, mint a magyar „urak" törvényei és igazságszolgáltatása. Megyénkben az intervenciós burzsoá román hadsereg bevonulása - az előzőekben leírtak mellett - egyéb súlyos következményekkel is járt. A fegyveres ellenforradalmi kísérletek, lázadások megkezdődtek. A burzsoá román csapatok közeledtének hírére az elmenekült, ideiglenesen visszavonult vagy elűzött jobboldali erők, a nép gyűlöletét kiváltott elemek, az ellenforradalmárok újból előjöttek. A május 1-ét követő líapokban Jászkiséren, Jászjákóhalmán, Jászapátiban a Tanácsköztársaság idején „népellenesnek tartott községi tisztviselők ... tömörítették maguk köré a főleg nagygazdákból álló ellenforradalmi csoportokat."-™ Jászberényben Kreybig Rudolf alezredes és Zöldi Márton huszárfőhadnagy vezetésével „polgárőrséget" szerveztek. Felfegyverezték magukat. A város felett a parancsnokságot átvették. Készültek a kommunistákkal való leszámolásra. Egy vörös zászlóalj megérkezése a városba elég volt ahhoz, hogy átmenetileg újra meghunyászkodjanak. 3 1 A Vörös Hadsereg csapatai Szolnokot május 1-én kiürítették. Távozásuk után Pokorny csendőrszázados, Appel százados, Scheftsik főhadnagy parancsnoksága alatt 7-800 kiszolgált tisztből, volt csendőrből „Fehér Gárda" alakult, „...megalakulása után rögtön hozzáfogott a város »megtisztításához«". Megkezdődött a kommunisták üldözése, a Tanácsköztársaság idején nagyszerű magatartást tanúsító lakosság megfélemlítése. A fehérek első falragaszokon közzétett napi parancsában olvashatjuk „Az antant haderők teljes megelégedésére átvettük a hatalmat. Akinek gondolkodása a jelenleg beállott helyzettel nem egyezik, fegyveresen pusztíttatik el." 31 /a. Előkerültek a tiszti és csendőri egyenruhák. Felfegyverkezésük is megkezdődött. A Vörös Hadsereg Cegléden állomásozó egységei Szamuely Tibor és Steinbrück Ottó parancsnoksága alatt, a szolnoki munkások és a lakosság egy részének támogatásával véres utcai harcok után, május 3-án estére visszafoglalták Szolnokot. 32 Az ellenforradalmár fehérek egy része, a Tisza balpartján tüzelőállást foglalt román csapatokhoz menekült és a „királyi román haderő parancsnokságának védelme alá helyezte magát." 33 A KÖZIGAZGATÁS RESTAURÁCIÓJA Az intervenciós román csapatok és szinte a megérkezésük pillanatában fellépő ellenforradalmi erők elől a tanácshatalom helyi vezetői elmenekültek. A megszállók és ellenforradalmárok martaléka lett, aki közülük nem ezt tette. A tanácshatalom helyi szerveit a megszállók előnyomulásával párhuzamosan megye szerte rögtön megszüntették. A megszállt részeken a régi közigazgatást szinte azonnal visszaállították. így volt ez minden helységben. A nép haragja által elűzött, elmenekült, vagy háttérbe szorított megyei, városi, községi tisztségviselők, elöljárósági tagok rejtekhelyükről, vagy a román katonai egységek háta mögül előjöttek és előző helyüket újra elfoglalták. Elűzött, elmenekült, sértődött, gyűlölt személyük a munkát a régi módon folytatta. Ez történt a csépai, jászapáti, jászfényszarui, jászjákóhalmi, jászkiséri, jászladányi, nagykörűi, tiszakürti, tiszaugi jegyző, főjegyző esetében, hogy néhány példát hozzunk fel. 34 E folyamat alól a megyei és városi vezetők egy része sem volt kivétel. Kisújszálláson már április 29-én, a megszállás első napján ,,.. .A román parancsnokság a Követtanács és a direktórium működését beszüntette... A Népbiztosság rendeleteit hatálytalanította. Az ipar, kereskedelem, iskoláztatás régi rendjét viszszaállította. .. Június 11-én a városi tanács támogatására 4 bizottságot alakítanak." 35 Törökszentmiklóson a Vörös Hadsereg utolsó egységeinek április 30-i elvonulása után a polgárőrség szervezését megkezdték. Május 1-én Chiovini főjegyző a régi elöljáróság tagjaival a bevonuló burzsoá román csapatokat ünnepélyesen fogadta. Az intervenciósok bevonulása után a gyűlölt Joó József rendőrbiztos és a többi elöljárósági tag megjelent. Azonnal megkezdték az üldözést és intézkedést. 36 A mezőtúri Városi Tanács }919. július 30-án tartott tanácsülésén hozott határozatában megállapítja, hogy a város vezetésére hivatott szerv „.. . a régi összetételű városi tanács..Ennek megállapítása után kimondja a régi összetételű városi tanács, hogy úgy a volt városi direktórium által 3347/k. i. 1919. szám alatt eszközölt hivatali állások betöltésére vonatkozó kinevezéseket, mint folyó év május hó 31-én megtartott rendkívüli közgyűlésen hozott határozatokat, valamint ugyanezen a napon megtartott tisztújító közgyűlésen eszközölt választásokat, mint semmiféle alappal nem bírókat, hatálytalannak tekinti." A direktórium által kinevezett tisztviselőket, segéd- és kezelő személyzeti tagokat felmenti, illetve a régieket állásukba visszahelyezi. 37 A korántsem spontán helyi folyamatot az ellenforradalmi hatalom átvételhez átmenetet biztosító, 6 napig hatalmon lévő Peidl kormány, az ellenforradalom hatalomra kerülését jelentő Friedrich kormány is sietteti. A restaurációs törekvéseknek tör195
