Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Ujváry Zoltán: Egy tudós egri pap értekezése a proverbiumokról. Szvorényi József (1816–1892)

ja ezen időnek éppen közepére essék. Ez alatt folyton járja az ének is, s innét ragadt reá: »hosszú, mint a sz. Iván éneke« ". A pünkösdi királyságról Szvorényi azt írja, hogy az ifjak pünkösd hétfőn maguk közül királyt és királynét választanak. A királyné felkoszorúzva kíséretével házról házra jár és adományokat gyűjt. A király és királyné cím csak egy napig érvényes. A mondás a rövid idő megjelölésére vonatkozik. A Szent János pohara a János napi (december 27.) borszentelés emléke. Borozgatáskor ezzel a mondással köszöntik egymásra az utolsó pohár italt. Az adás-vétel záró aktusához áldomás járul. Szvorényi szerint az áldomás szóban áldás, jókívánság fejeződik ki. Figyelemre méltóan magyarázza a szakállal és a szarvval kapcsolatos mondást. A szakáll a tekintély, a becsületesség jelképe. Aki azt mondja, hogy adnak a szakállára, azt fejezi ki, hogy tisztelik, becsülete van. A letörték vagy leütötték a szarvát mondásban a szarv egykor a hatalmat jelképezte. Leütéseivel, letörésével az illetőt megalázták, hatalmában megfékezték. Az ételekkel, étkezéssel összefüggésben három mondást idéz: Ha vendégségben jársz, késed legyen; Bélessütéshez, uri névhez sok kell; Elaludt, de a béles szagára felébredt. Ezek kapcsán gasztronómiai visszatekintést tesz Galeotto Marziora, Szirmay Antalra és Jókai Mórra hivatkozva. Az első mondás eredetét arra az időre helyezi, amikor a magyar nép az étkezéseinél kést és villát még nem használt. A húsos ételeket lében vagy mártásfélével tálalták fel. A villa a XVI. században kezdett elterjedni, a vendégségbe a kést és a villát az emberek magukkal vitték csizmaszárba dugva, a jobbmódúak tokban. A régi magyarok ételeit jegyzetben idézi: „Kedveltebb étkeik voltak: a bosporos, a kaszás-lé, borsos-lé, törött-lé; tárkonyos bárány; réce fekete-lével; köszmétés csirke; mustos-pecsenye, fojtott-pecsenye (dinsztelt); gulyás hús, balázs-lé, vendég-lé, berbécshús mikó-lével; sállyás (szárnyas) pecsenye cifra-lével, hidra-lével, kolduslével; sertés húsok bot-lével, pikádával; halak églével, kozák-lével. Kedvelt étel volt a levelen-sült, a fordított kása, hajdú kása, karimás (tejjel körülöntött) kása. Tésztásaikból: a márea-fánk, bába-fánk, borsajt, édesordas, s kivált a béles-félék, melyeket sok minden füszernemüvel tettek ízletessé. " Három proverbium - Piros csizma táncba való, sárga csizma sárba való; Felhúzta a piros csizmát; Sárga csizmás Miska sárban jár - jelentés vizsgálata kapcsán Szvorényi külön fejezetben a piros és a sárga csizmáról közöl néprajzi, viselettörténeti adatokat. A piros és a sárga színű csizmát a XVIII. század kedvelt viseletdarabjaiként említi. Mindkét színes csizmát a török időkre vezeti vissza. A karmazsin és a sárga a lábbelik uralkodó színe volt. A szmes csizma az „úri nép" körében is elterjedt, a díszöltözethez tartozott. A falvakban különösen jelentős viseletdarabnak tartották. Szvorényi szerint az Alföldön nem sokba tekintették azt a 471