Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

veszeti impresszárió 1812-ben úgy vélekedett, hogy a korabeli akvarellfestészet Angliában majdnem új művészetet teremtett. A gumiarábikummal készített akvarell a festészet legnemesebb technikájával, az olajjal is felveheti a versenyt a transzparencia, a fény és a tónusmélységek valamint a kontrasztok létrehozásának vonatkozásában, a temperafestékek és a fedőfehérrel összekevert festékanyagok testességével szemben. Ackerman szerint a festékanyagok minőségének javulása nagymértékben hozzájárult a vízfestmények értékelése terén kialakuló pozitív megítéléshez.

64 Másrészről, a megszaporodó festékgyárak és festékkereskedések hatására a kor érdekes jelensége volt, hogy az amatőr festők száma megnövekedett. Ebből a szempontból vizsgálva a technika történetét, a vízfestés rangos helyéről a dilettáns technikák közé sodródott, hiszen a vízben oldható festék a nedvszívó papíron látszólag könnyen és gyorsan volt kezelhető. Látványos eredményeket produkáló, egyszerű képi kifejezőeszköznek bizonyult azok kezében is, akik nem hivatásszerűen, mesterség gyanánt művelték a festészetet, így lett hosszú időkön keresztül az unatkozó úri lányok műveltségének tartozékává,

65 valamint a passziójuknak hódoló angol gentlemanek, az úgynevezett vasárnapi festők kedvelt anyagává. A XIX. század Magyarországon is látott dilettáns festőt, nem is keveset. A jobb neveléshez tartozott hazánkban is egy kicsit érteni a rajzoláshoz és a festőtechnikák közül az akvarellezéshez és a gouache-festéshez. Ezek az akvarellek legtöbb esetben azonban kínos retusmunkával készültek, s inkább türelempróbák, semmint érzés és kedv teremtményei voltak.

66 A régebbi időkben, amikor még évszázados recepturak szerint és saját felszereléssel a művészek maguknak készítették a festékeket, az amatőrök nehezebben jutottak hozzá azokhoz a szükséges anyagokhoz, melyek biztosították az elkészült mű színeinek szépségét és tartósságát. így a festékgyárak, melyek tulajdonosai még biztatták is az amatőröket a működésre, a XIX. században kibillentették és megzavarták a művészi fejlődés egészséges rendjét és a minőségi műalkotások létrejöttének évszázadok során kialakult versenyét, hiszen az iskolázatlan amatőrök által létrehozott festmények bizonytalanná tették a közízlést. 64 COHN, B. Marjorie 1977. 11-12. 65 J.W.GOETHE 1983. 253. 66 LYKA Károly 1981. 67-72. Az alábbi felsorolás is Lykától származik: Országszerte ismert tehetséges műkedvelő volt gróf Andrássy Manó, aki olykor, így 1841-ben kiállításon is részt vett. Szinte művészszámba vették a három Brunswick grófkisasszonyt is. Kitűnő miniatűröket készített Szapáry Anna grófné. Csáky Antalné Vecsey Nina grófné gouache-festészetét Kazinczy Ferenc is említi, Bethlen Karolinától pedig vadon termő virágok akvarelljei ismertek. Erdődy Sándor 1840-60 között vépi parkjáról készített akvarelleket, Erdődy Eugénia pedig akvarellben festette meg Erdődy Tamás grófot, valamint Zsófia és Ernesztin grófkisasszonyokat (1841). Bissingen Antal gróf, Temes megyei földesúr pedig az 1848-49-es olasz hadjárat eseményeit jelenítette meg akvarelljein, melyben mint százados vett részt. A papok között is sokan akvarelleztek: az 1844-es pesti kiállításról ismert Bresztyanszky Béla tihanyi apát két tájakvarellje és Marsalkó Konstatntin cisztercita tanár és igazgató is gyakran akvarellezett Egerben. A polgári foglalkozást űző orvosok, ügyvédek, mérnökök de az írók között is sokan nyúltak a vízfestékekhez. Legkitűnőbb tájfestő dilettánsunk a szegedi Petrich András hadnagy. Kovács Mihály kunhegyesi tanítója, Fitos Lajos is gyakran rajzolt és akvarellezett. Szemere Miklós már nagyszebeni diák korában is szívesen rajzolt, s később szenvedélyesen akvarellezett. Jókai Mór is szeretett rajzolni és festeni, Tardonai bujdosásának időszakából legalább húsz tájakvarellje ismert. 408