Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

A XVIII. század végétől kezdődően az akvarell műfaját művészi szinten művelő angol vízfestők célja az volt, hogy az általuk kedvelt technikát elfogadtassák, mint a magas művészet egyik alapanyagát. Az olajfestészet híveként, valamint a dilettánsoktól való félelmében azonban a Royal Academy sokáig tiltakozott. A vízfestők küzdelmének eredményeképpen 1812-től mégis bebocsátást nyert az akadémia falai közé ez a technika, de képviselői csak külön galériában állíthattak ki.

67 Az akadémia erős ellenállásával szemben a közvélemény megnyerése sokkal könnyebb volt a vízfestők számára. Egyre több, az új technikákat ismertető könyv jelent meg, melyben leírták az olaj festéshez hasonló lazúrozó eljárás mellett a finom lágyító árnyékolást, valamint a fény árnyék alkalmazását, a különböző pigmentek színkombinációit. Ettől az időtől Anglia elsőségét az akvarellfestészetben az egész világon elismerték. E technika új módszere innen terjedt el a kontinensen is, s J.M.W. Turner, T. Girtin, David Сох (1783-1859), R.P. Boning

tron (1801-1828)

68 vagy D.G. Rosetti és mások hatására valamennyi országban akadtak kiváló művelői. A XIX. században azonban már a franciák is követni kezdték az angol divatot és elvetették a fehér festék alkalmazását a fények és a tónusok kialakításánál. A francia romantikusok is teljes értékűnek tartották az akvarellt a technikák sorában, különösen Bonington és honfitársa, Theodore Géricault (1791-1824) hatására Eugène Delacroix (1798-1860) használta előszeretettel.

69 Mindketten jártak Angliában, és több angol vízfestő látogatott át Franciaországba is. A párizsi Szalonban Bonington 1822-ben és 1824-ben bemutatott akvarelljei és ezáltal az angol vízfestés technikai fejlettsége, például nagy izgalmat keltett a francia fővárosban. Az angol vízfestők 1855-ös Világkiállításon való bemutatkozása még csak tovább fokozta a franciák kíváncsiságát. Egy kritikusuk így írt: „...ők olyan hatásokat érnek el, amilyeneket mi még nem is kerestünk... ".

70 Camille Corot (1796-1875), Honoré Daumier (1805-1879), Constantin Guys (1805-1892) valamint Theodor Rousseau (1812-1869), majd Eduard Manet (1832-1883) akvarelljeit kell megemlíteni ebből az időszakból, kiknek művei már az impresszionizmus szín és fényfelbontó festésmódja felé mutatnak. 67 George Scharf (1788-1860): A New Society of the Paintings in Watercolour galériája, akvarell 29,6x36,7 cm (Victoria and Albert Museum, London) 68 A Budapesti Szépművészeti Múzeumban, elsősorban Majovszky Pál gyűjteményében sok szép akvarell található a múlt századi angol akvarellfestészet mestereitől. Az angol akvarell egyik legkiválóbb képviselőjétől, David Cox-tól, kinek munkái szinte impresszionisztikus oldottságúak: Tájkép hazatérő nyájjal (226x302 mm) című lapja, vagy Richard Parkes Bonington, kinek munkásságát nagyrészt akvarellek teszik ki: Tengerparti jelenet (141x231 mm) című festménye Budapesten található. Bonington tengerparti tájai, melyek atmoszférikus, lágyságukban is friss színezésűek, a tájképfestészetre nagy hatással voltak. Hosszú ideig élt Franciaországban, s akvarelltechnikájára Delacroix is felfigyelt. 69 E. Delacroix

: A villámlástól megrettent ló,1824 akvarell, fedőfehér 236x320 mm J. j. 1.: Eug Delacroix, Majovszky Pál ajándéka (Budapest, Szépművészeti Múzeum). Ez az akvarell a fiatal festő egyik korai fő műve, mely 1930-ban és 1963-ban szerepelt a festő gyűjteményes kiállításain a Louvreban. A romantika elemei szinte már továbbfokozhatatlanul vannak jelen ezen a lapon. A sötét, fenyegető fellegeket, a cikázó villámot, az őrjöngővé vadult szép fehér lovat ábrázoló képen a mozgalmasság és a színhangulat is figyelemre méltó elem. in: GENTON István 1965. 1. kép. 70 COHN, B. Marjorie 1977. 19. 409