Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Csiffáry Gergely: Ásványvizek, gyógyvizek, fürdők Heves megyében

ni. Bártfa, Vichnye, Balatonfüred már híresek voltak, s több-kevesebb kényelmet és mulatságot is talált ezekben a vendég. Viszont a legtöbb hazai fürdő még igen kezdetleges állapotban volt, bár a gyógyerejű vizük megérdemelte volna a látogatást és a fölszerelést is. Ez utóbbiak köz tartozott a Heves megyei Párád is, amelyet olcsóságánál és fesztelen egyszerűsége okán főként a középrend keresett fel, de ez is csak kevés számmal. Ezért hívja fel rá figyelmet Fáy András, aki 1818 nyarán már harmadszor időzött a fürdőben.

66 A XIX. századi fürdőzés a kor divatos hazai fürdőhelyei egyben a társasági élet színterei voltak. Az urak sétáltak a promenádon, kezükben a fürdőkúrára készült ivópoharakkal, amelyekből lassan kortyolgattak. A hölgyek ruhája az alkalomhoz és természetesen a férj vagy a papa pénztárcájához illett, néha még többet is mutatott. A korabeli női fürdőruhák meg szinte semmit sem mutattak, inkább sokat sejtettek... Fontos volt a jóképű fürdőorvos is, aki esetleg szintén itt akarta egy jó házassággal megalapozni a jövőjét, mint azt ahogyan Mikszáth Kálmán meg is írta a Két választás Magyarországon című regényében. A fürdők a társadalmi kapcsolatteremtés és párkeresés fontos helyei voltak. Jókai Mór az Új földesúr című regényében írja, hogy a balatonfüredi kúrára vonuló, új kalandokra és egyben udvarlókra vágyó szépasszony első feladata volt a megérkezés után az ún. kúrlista megtekintése. így azután már másnap tudta, kivel kell, kivel érdemes megismerkedni, s ki az, aki kerülendő. Az egyik korabeli hirdetés éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy egy bizonyos gyógyhelyen nem készül kúrlista, s azért ajánlják a bujakóros betegeknek, mert ott teljes a diszkréció... A magyarországi ásvány-és gyógyvizek megismerésére és feltárására a XVIII. századi felvilágosult abszolutizmus kétségtelen nagy hatást gyakorolt. 1763 elején Mária Terézia elrendelte a magyarországi vizek vizsgálatát, s kötelezte a megyei és városi orvosokat az ásványvizek összeírására, vegyi elemzésére. 1794-ben Kitaibel Pált megbízták a hazai ásványvizek földrajzi elterjedésének és földtani tulajdonságainak vizsgálatával. A XIX. század derekán a Magyar Tudományos Akadémia hirdetett pályázatot a magyarországi ásvány- és gyógyvizek hasznosítására. Ezt Török József összefoglaló értekezése, az 1859ben kiadott: A két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei című munkája nyerte meg. Egy negyedszázad múltán Chyzel Kornél, Bártfa akkori fürdőorvosa 1886-ban elkészítette Magyarország gyógyhelyeinek és gyógyvizeinek a térképét, amely több mint 300 ásványvíz és gyógyvízlelőhelyet tartalmazott. 1885-ben Nendtvich Károly a történelmi határokon belül 1560 ásványvízforrást. Köztük 34 kénes savanyúvíz, 7 sós savanyúvíz, 2 földes savanyúvíz, 10 ég vény es savanyúvíz, 350 sósvíz (zömük Erdélyben), 48 keserűvíz, 69 kénes víz, 89 égvényes víz (sziksós tavak, zömük az Alföldön), 44 vasas víz, 46 közömbös hévvíz, 1 sós hévvíz (Herkulesfürdő), 9 földes hévvíz, 1 timsós hévvíz, 3 égvényes hévvíz, 11 földes víz és 5 ismeretlen összetételű volt. A fenti 1560 ásványvíz közül 561-et használtak (37,89 %), míg kihasználatlan volt 989 forrásvíz (62,11 %). Ezek közül mindössze 85 ásványvizet (18,35 %) vegyelemeztek. Ezeket is jórészt még a Bach-korszakban, miután ez időben nem volt szabad akármilyen ásványvizet orvosi vagy dietikus célokra használni.

67 Figyelemre méltóak Nendtvich további megállapításai is. Ezek szerint Magyarországon a vidéki fürdőink nem olyan komfortosak, mint aminőkhöz a fővárosi lakosság szokott, akik a legnagyobb kontingensét jelentik a fürdőhelyek vendégeinek. Miután a fürdőhelyek bérlői gyakran orvosok, akik szinte fogdossák a betegeket, s elébe mennek a leg66 BADICS Ferenc, 1890. 142. 67 NENDTVICH Károly, 1885. 15-16. 42