Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

H. Szilasi Ágota: Költő és festő, irodalom és festészet. Tárkányi Béla és Kovács Mihály barátságáról

aki öregkori művében, az Ida regényében (1921) a képzőművészettel kapcsolatos véleményét kifejti. Az első világháború után megjelent regény még az előző századból áthúzódó társadalmi és művészeti problémákat boncolgatja. A müncheni magyar művészkolónia aktuális egzisztenciális és esztétikai — formai és tartalmi — problémái villannak fel, miközben az eseményeket szinte egy párbajban kicsúcsosodó véleménykülönbségig fokozza. „Senki sem látja át a történelmi festészet fontosságát nálamnál inkább, sőt meg vagyok győződve, hogyha valaha magyar festészet lesz, az a történelmi festészethez fog tarozni."

66 (Eötvös József leveléből Keleti Gusztávhoz) A művészeteknek, kiemeltem az írott szónak és az ábrázoló művészeteknek ilyen szoros összefonódása a múlt századi Magyarországon nem tekinthető véletlennek, hiszen a cél, melyet mindkét művészeti ág képviselői fontosnak tartottak az önálló — ha külföldi példákra építve is - honi művészet megteremtése és európai rangra emelése volt. A helyzet jellemezhető lenne úgy is, hogy a pezsgő reformkortól a kiegyezésig terjedő időszakban a képzőművészet az irodalom mellett a társadalmi élet és a közvélemény formálásában egyre fontosabb helyet kapott, de ez elsősorban az irodalmi jellegű műveltség megerősödésének volt köszönhető. Mivel a sajtó és az irodalom egyre többször foglalkozott a képzőművészet kérdésével, így egyre fokozottabb mértékben vált részévé a képzőművészet a társadalmi igénynek és a kultúra egészén belül is egyre inkább elfoglalta azt a helyet, melyet a századfordulón Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly már megálmodott.

67 Az alapvető festészeti műfajokban - főleg az arckép, majd az életkép és tájkép esetében - egyre kiemelkedőbb művek születtek, de a legnagyobb népszerűsége a történeti festészetnek volt. A „Tudományos Gyűjtemény" is így hívta fel a művészeket országunk történelmének figyelembe vételére már az 1820. 25-ös számában: „Mi is belső meggyőződésből ajánljuk hazánk mívészinek, hogy országunk történetéről sohase felejtkezzenek el, sőt inkább az által, hogy azokat művik tárgyául veszik, újonnan életre hoznák és a hazafiúi buzgóságot, mely a maga igazságos korlátai közé szorítottan, minden szépnek, nagynak és jónak kútfeje, előmozdítsák és terjesszék."

68 A szabadságharc vérbe fojtása után mindennek különös jelentőséget kölcsönzött és kiváló táptalajt biztosított a felelevenedő, s már a biedermeier polgári ízlésével is összefonódó romantikus érzésvilág. A művészek a múltba való vágyódás keltette hevesebb életérzéseket a romantika oldottabb formavilágának segítségével szabadabban, kötetlenebbül - ám még akadémikus tudással -jeleníthették meg, mint a klasszicizmus pontosan szabályozott, az ókortól örökölt merev eszközrendszerével. A romantikus regény, elbeszélés és vers szenvedéllyel aknázta ki a dicső múlt történelmi eseményeit, legendáit, hősi pózba emelte alakjait. Jósika Miklós (1794-1865), Kemény Zsigmond (1814-1875) Jókai Mór (1825-1904), Szatmáry P. Károly (1831-1881) történelmi regényei országszerte olvasottak voltak, s a városi közönség gyakran láthatott történeti témájú színdarabokat és operákat is. Magyarországon sokkal mélyebb töltése volt ennek a hajlandóságnak mint más európai országban, hiszen politikusaink is a magyar nyelviség mellett éppen a magyar múl66 LYKA Károly, 1982.99. 67 CENNERNÉ WILHELMB Gabriella, 1981.:55. 68 SZANA Tamás, 1901. 17. 673