Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

B. Gál Edit: Kisvárosi életmód a XIX. század végén

Gyöngyös a múlt század végén Gyöngyös területe a századfordulón 9700 kat. hold. Lakosainak száma 17350 fő. A város területi struktúrájának legjellemzőbb vonásai már a középkorban kialakultak. A települést átszelő, Budát és Egert összekötő kereskedelmi útvonal mentén koncentrálódott a lakosság. Ez az út a város főtemplománál, a Szent Bertalan templomnál térré szélesedett, s ezáltal a vásárok, piacok színterévé, a város központjává vált.Itt épültek fel a földesurak residenciái, e mellé az útvonal mellé települtek a vendégfogadók, sörházak, s itt nyíltak az első üzletek is. A XVIII. század második felében a város nagyarányú területi fejlődése indul meg. Egyre jobban és jobban „belakják" az addig külső kertnek használt területeket. Felépül a gimnázium, az ispotály. A XIX. században a város északi, s keleti részén kialakul a napszámos népesség által lakott zsákközös települési forma. 1838-ban kórháza lesz a városnak, s 1870-ben a vasút megnyitásával Pest is „elérhető" távolságba kerül. A század utolsó évtizedeiben 224 adót fizető iparos valamint 154 kereskedő él itt. 1883-ban első próbálkozásként „3383 lépésnyi" aszfaltjárda kerül a város fő útjaira az Angyal csárdától a Sólymos utca közepéig, illetve a Bene utcába, majd a század végén aszfalt burkolatot kap az addig csak patakkővel kirakott piactér. Ide a város központjába próbál koncentrálódni a polgárság tehetősebb rétege. Az egykori földesúri házaknak új, többnyire zsidó tulajdonosa van már ebben az időszakban. Az egykori Forgách-féle házat Öszterreicher Dezső kereskedő vette meg. A mellette lévő Orczy-ház tulajdonosa 1871től Hirschl Salamon és Hölzer Károly. A „Grassalkovich-házra" az 1890-es években Vajda Antal építteti a második emeletet, s a Komlóhoz címzett sörházban Bruckner Sándor nyit szállodát. Az 1890-ben kiadott „Gyöngyös város építési szabályrendelet tervezete" megpróbál egy „modern", tetszetős városképet kialakítani, s előírja, hogy „a Főutczában u.m. a piaczon, Kossuth Lajos utczában, Solymos-utczában a csárdaiskoláig, a Jókai Mór-utczában a határig, a Tó-utczában, a Kaszárnya-utczában a nagyhídig, a Német-utczában végig, a Barátok-utczájában a Kossuth-utczától a zárdáig, az egész Uj-utczában valamint ennek kereszt-utczájában is ...csak szilárd anyagból - kő és téglából szabad építeni..

s a tetőzethez csakis tűzmentes anyagok: érez, cserép, palakő alkalmazhatók ... új építkezéseknél nemcsak az épületsorból való kiugrások, kiszögelések is kerülendők, hanem figyelem fordítandó a homlokzat ízléses díszítésére is; különösen a szomszédos házaktól eltérő magasságbani kiemelkedések kerülendők. ... A fásítás...egyeseknek is megengedhető."

2 Ez a belvárosra előírt rendelet azonban nem érinti a külső területeket, melyek igencsak „falusias" képet mutatnak. Az Akaszkában, a felső- és alsó-Újvárosban a kis- és nagy hóstyán, valamint a Nagypatak jobb oldalának kicsiny utcácskáiban még fafonású falak és szalmafödelek is „fölös számban találhatók". Ezeken a részeken azonban még a század végén is megengedek a vályogból való építkezést, a zsindellyel vagy kátránylemezzel való tetőfedést. Gyöngyös utcái igen siralmas képet mutatnak ebben az időben. 1891-ben Nékám rendőrkapitány a következő jelentést teszi: „Csak végig kell tekintenem Gyöngyös város valamennyi útjának járdáin és kövezetein azonnal meg kell állapítani járhatatlanságuk fölött a kórismét. A piacz tere, abból a Csapó utczába vezető két utcza, a Barátok templomához vezető utcza, a Vármegye ház utcza járdája (az ma a testi épségre is veszélyes) 2 HMLV-101/b-282.dob. Nr. 112 354