Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

B. Gál Edit: Kisvárosi életmód a XIX. század végén

a Barátok utczája a Sólymos és még a többi utczák kövezetei is már nyaktörésig rosszak s járhatatlanok."

3 Bár egy 1893-as rendelet kimondja, hogy „A nagyobb forgalmú utczákban a házak előtt kő - asphalt - vagy tégla burkolatos járdák építtethetnek"

4

, a nagy költségek miatt - melyeket részben a közvetlenül érdekelt háztulajdonosoknak kellett állni -, igen nehezen újulnak meg a város útjai. 1897-ben a gázvilágítás bevezetéséről tárgyalnak a „Hevesmegyei Közvilágítási Részvénytársasággal", mely nem csak az utcai világítás, de lakások, közintézmények esetén is vállalja az átálláshoz szükséges csővezeték kiépítését. Természetesen - épp úgy, mint ma - a magán telkek belső részén, illetve a lakásokban létesítendő vezetékek és gázberendezések a tulajdonos pénztárcáját terhelték. A részvénytársaság az első szoba után 15 forintot, minden további szoba után 4 forintot kért. Aki tehette bérkocsival vitette magát a vasúthoz, s minden valamire való háztartásban legalább egy cseléd dolgozott. „Ha nagy súlyt fektetünk arra - írja a Gyöngyös című újság 1886-ban -, hogy utcáink rendezettebbek, épületeink csinosabbak legyenek, ne feledjünk el áldozni a tudományok, irodalmak, művészetek csarnokának sem.... Ha végre a külső csín mellett, a belső, a lelki csínre is gondot fordítanók!" A városban virágzó sok és különféle egyesület mellett is a társas élet csenevész, a közművelődés iránti érdeklődés egyenlő a nullával - hangzik az ítélet. Pedig valóban egymás után jönnek létre vagy újulnak meg a társadalmi szervezetek, melyek egy-egy réteg képviselőit tömörítik magukban. A Casinó, mint bárhol az országban a város intelligenciáját hivatott összefogni. Van saját épülete, könyvtára, de a század végére elmaradnak a fényes, elegáns bálok, a közös vacsorák. A Gyöngyösi Katholikus Legényegylet 1886-ban alakul újjá, hogy az iparos segédekben „erőteljes vallási és polgári érzületet gerjesszen, s ... a mai kor igényeinek megfelelőleg közöttük a műveltséget terjessze."

5 A Katolikus Népkör szintén 1886-ban „a polgárság azon része által szerveztetett, mely eddigelé társadalmilag egyesülve nem volt, holott a szőlőműves osztály képezi a polgárság legnagyobb számát, mondhatnók 7/10-ed részét."

6 Úgyszintén a kapásokat tömörítette a „főtemplomi énekkar" is. Természetesen nem maradhattak el a jótékony nőegyletek, a kerékpározást népszerűsítő veloczipéd társulat és a korcsolyázó egylet sem. Bár Gyöngyösnek saját színtársulata nincs, a különböző vándor társulatok szinte folyamatosan tartanak előadást. Játszanak népszínművet, mint például Szigetitől a „Vén bakancsos meg a huszár"-t, vagy Vahottól „A huszárcsíny"-t, de próbálkoznak Molière „Képzelt beteg"-ével, Csiky Gergely „Jó Fülöp"-ével is, ahol ugyan „szép számú" közönség gyűlik össze, mindazonáltal a város népének - különösen a kispolgárságnak -, „félrevezetett ízlése" inkább az operettet kedveli. „Színházban voltunk. Camargót adták. A publikum úgy el van már gémberedve a mindennapos színházba menéstől s a gyöngyösi gusztus szerinti műsortól a folytonos operettől, hogy ma Gerőfy jutalomjátéka sem töltötte meg a házat, mi több egyetlen boqurét nem kapott és ami abszurdum a jó játék dacára alig tapsoltak"

7 A társadalmi élet éltető elemei a bálok, melyekből szinte minden hétvégére jut egy-egy. Egyik nap a Társadalmi Kör, másik nap valamelyik jótékony nőegylet invitálja a Vaskorona termeibe a város polgárait, hiszen a táncra a mulatságra ezer okot lehet találni. A helybéli és megyei lapokon kívül a Pesti 3 HMLV-101/b-313.dob.Nr. 93. 4 HMLV-101/b-313.dob. Nr. 15. 5 Gyöngyös XV. évf. 3. sz. 6 Gyöngyös XV. évf. 4. sz. 7 Hanák Kolos naplója 1883. Mátra Múzeum Tört. dok. 355