Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Gunda Béla: A természetes növénytakaró és az ember

a franciák, a lappok, mint az erdélyi magyarok és románok vagy a szlovákok. A magyar példáink is azt igazolják, hogy először a főtiszteiét (a faimádás) alakult ki, majd a fában lakó szellemek képzete. A fejlődés további szakaszában ezek a szellemek az erdők ide-oda kóborló, különböző természetű mitologikus alakjaivá lettek. Az elképzelések alapja az ősi animizmus. Ismer a magyar nép hallucinációs képzetek előidézésére alkalmas növényeket. Ilyen az Equisetum arvense (zsurló). Gömörben a növényt ecettel főzik össze, és a gőz fölé hajolva - a néphit szerint - mások gondolata ilyen módon elleshető. Az Artemisia dracunculus (tárkony), a Hyssopus officinalis (izsóp) teájától az ember a jövőbe lát. Hallucinogén növény az Atropa belladonna (nadragulya, 42. kép) is. A hagyomány szerint aki abból a vízből iszik, amelyikben gyökerét kiáztatták 24 órán át, olyan öltözetben szaladgál, amilyet a gyökér kiásója viselt. A Cannabis sativa (kender) magjának fogyasztásától a leány megálmodja, hogy kihez megy férjhez. Az Atropa belladonna levelét, gyökerét a gömöri lakodalmakban levesbe főzték, s aki ilyen ételből evett, megcsábult: meztelenül táncolt, négykézlábra állt, s ezt a nadragulya gyűjtői analógiás varázslással igyekeztek elősegíteni: gyökérásásnál, a levelek leszaggatásánál maguk is táncoltak, négykézlábra álltak. A férfiak olyan pálinkával kínálták egymást, amelybe nadragulyagyökeret áztattak. A porrá tört gyökeret vándor gömöri füvesek az Alföldre is elhordták, s lakodalmas házaknál árulták. A lakodalmas lovak is ugrándoztak tőle. Nem tudjuk, hány halálos áldozata volt az ilyen jókedvre derítésnek. Meg kell említenem a kiskunsági kocsmárosok sajátos „tudományát", amely ugyan nem a növényekkel van kapcsolatban. Ha a kocsmáros azt akarta, hogy a vendég berúgjon, törjön-zúzzon s ezzel több haszna legyen, piroshasú békát (Bombinatos igneus) tett a borba. Turpissága azonban könnyen az életébe került. Szükséges lenne a hatóanyag biokémiai megvizsgálása. Koldusok, katonák még századunk elején is boglárkafélék (Ranunculus sceleratus, R. repens, R. acer), a szettyin (Euphorbia cyparissias) virágszirmát, levelét kötözték a testükre, hogy kifekélyesedjék. Ugyanígy tettek a Hortobágy környékén a leányok. A karjukra kötött virágsziromtól keletkező fekély azt jelentette, hogy szeretőjük hűséges hozzájuk. A nép idevonatkozó tapasztalata igen széles körű, amit bizonyít, hogy az erdélyi románoknál a Clematis recta (iszalag) a hólyaghúzó növény. A gyógynövények gyűjtését leginkább idős asszonyok végzik, szárítják, kis csomókba kötve elraktározzák és a piacon árulják (43. kép), ök ismertetik meg a fiatalabb nemzedéket a gyógynövényekkel. Az iratos füvet gyűjtő leányról 1867-ben a következőket olvashatjuk: „A kis leányt már 8-10 éves korában magával viszi az anyja a mocsarak közé: mutogatja, tanítgatja neki a száraz, színtelen, szagtalan füveket; a leányka úgy szeretne bokrétát kötni abból a szép sárga virágból, mely a tocsogó vizet ellepi, de nem szabad; mindig azokat az egyforma füveket kell keresgélni . . . Tudni kell melyik füvet mikor szedjék: egyiket forró nyári délben, kiaszva, másikat kikeletkor, virágjában kell szakítani; van amelyik csak úgy jó, ha a hajnali első harmatnál szedik vagy ha a hó alól kaparják ki; a nehézség és nyavalyatörés ellen csak a karácsony éjszakáján szedett iratos fű használ ..." Gyógyfűárus asszonyokat a lengyel, orosz, a balkáni piacokon napjainkban is láthatunk (50. kép). Jókai Mór Bálványosvár с regényében költőien és szemléletesen írja le a székely asszony, Imola gyűjtögető tevékenységét, a vad növények világában való tájékozottságát. Még azt is megemlíti, hogy a patakok mentén tönkölyt és alakort lehet szedni. A Mohos tó partja vad haricskát terem. A dinkának nevezett kobakok íze megsütve olyan, mint a kenyéré. Az erdei vadselyem, a krepin a lent, a kendert helyettesíti. Ugyanabban a faluban vagy az egymás közelében fekvő falvakban lakó gyógyító asszonyok etnobotanikai tudása egymástól eltérő. Ugyanazt a betegséget különböző növényekkel gyógyíthatják. Mindegyik gyógyító asszonynak megvan a maga „gyógyszertára", amelyben ugyanazt a növényt gyakran más-más néven tartják 180